Jer 11,18–20. A prófétát üldözik, de nem szűnik meg prédikálni
Az Úr szólt nekem róla, s én felfigyeltem rá. Igen, Uram,
feltártad előttem szándékukat. 12,6„Bizony, még a testvéreid és
a saját rokonaid is álnokok; a hátad mögött ők is teli torokkal ellened ágálnak.
Még akkor se bízzál bennük, ha barátságos szavakkal fordulnak hozzád.” 19Én
meg olyan voltam, mint a szelíd bárány, amelyet vágóhídra hurcolnak; nem
tudtam, hogy terveket koholnak ellenem, mondván: Pusztítsuk el a fát, ereje
teljében vágjuk ki az élők földjéről, úgyhogy még a nevét se emlegessék többé.
20De te, Seregek Ura,
igazságos ítélettel ítélsz;
te a vesék és a szívek vizsgálója vagy.
Engedd látnom,
miként állsz rajtuk bosszút,
mert terád bíztam ügyemet.
Jeremiás prófétát
még akkor hívta el az Úr, amikor fiatal volt: azt a feladatot bízta rá, hogy figyelmeztesse
a népet, térjen vissza az Úrhoz. A próféta nem önmagától beszél, és nem is
saját magasztos gondolatait adja elő. A nép helyzetét Isten tekintetével látja,
ahogyan Isten tekint rá a történelemre. Miközben leleplezi Izrael bűneit és az
Istennel való szövetség elárulását, megvilágosodik a próféta előtt, hogy mit
kell majd mondania a népnek. A próféta igehirdetése természetesen erős
ellenállásba ütközik, ahogy valójában minden más tegnapi és mai prófétával
történik. Jeremiást sokan gyűlölik szavai miatt. A saját népe által ártatlan
áldozatként elnyomott Jeremiás a szelíd bárányhoz hasonlítja önmagát, amelyet a
vágóhídra vezetnek; ugyanezt a képet találjuk a szenvedő szolga negyedik
énekében (Iz 53,7) a Messiásra vonatkoztatva, akit szintén üldözni fognak.
Jeremiás, noha a szenvedései a földre terítik, bizalommal mondja el ügyét az
Úrnak. Tudja, hogy Isten igazságos bíró, aki „a szívet és a vesét vizsgálja”.
Ezek a szavak segítenek nekünk megérteni Jeremiás példájából azt, ami Jézussal
történik. Benne látjuk valamennyi régi és mai prófétát, akik a gonosz
cselvetései ellenére tovább tanúskodnak a szeretetről, hirdetik a békét, akár
az életük árán is.
Előesti
imádság
