Szent
Márk emléknapja: Barnabással és Pállal, később Péterrel is osztozott az
evangélium hirdetésében és a tanúságtételben; ő az első írott evangélium
szerzője.
1Pt 5,1–14. Fiam, Márk
1A
presbitereket, akik köztetek vannak, kérem – mint elöljárótársuk és
Krisztus szenvedésének tanúja és az ő dicsőségének is részese, amely a
jövőben ki fog nyilvánulni –:
2legeltessétek
Isten rátok bízott nyáját. Viseljétek gondját, ne kényszerűségből,
hanem szabad akaratból Isten szerint; ne rút nyerészkedésből, hanem
buzgóságból;
3nem uralkodva a választottak fölött, hanem mint a nyájnak példaképei.
4S ha majd megjelenik a pásztorok Fejedelme, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koronáját.
5Hasonlóképpen ti ifjak, engedelmeskedjetek az idősebbeknek! Mindnyájan öltsétek magatokra az egymás iránti alázatosságot, mert
Isten a kevélyeknek ellenáll,
az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. (Péld 3,34G)
6Alázkodjatok meg tehát Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.
7Bízzátok rá minden aggodalmatokat, (Zsolt 55,23) mert gondja van rátok.
8Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el.
9Erős hittel álljatok neki ellen, tudjuk ugyanis, hogy ugyanez a szenvedés éri testvéreiteket is, akik ezen a világon vannak.
10Minden
kegyelem Istene pedig, aki meghívott titeket az ő örök dicsőségére
Jézus Krisztus által, maga fog titeket – miután kissé szenvedtetek –
tökéletesíteni, megerősíteni, megszilárdítani és megalapozni.
11Övé a dicsőség és az uralom mindörökkön örökké! Ámen.
Befejezés: köszöntések és áldás12Szilvánusz
által, akit hű testvérnek tekintek, röviden írtam nektek, kérve-kérve
titeket, és tanúságot téve arról, hogy ez Isten igaz kegyelme. Tartsatok
ki benne!
13Üdvözöl titeket a veletek együtt kiválasztott egyház Babilonban, és Márk, a fiam.
14Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával!
Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok!
Márk, Barnabás unokatestvére fiatalkorában csatlakozott Jézus tanítványainak csoportjához, akik édesanyja házában gyűltek össze, mint ezt az Apostolok cselekedeteiből megtudhatjuk (ApCsel 12,12). A hagyomány azonosítja őt a fiúval, aki Jézus keresztre feszítésekor elmenekült az őrök elől, és csak a rajta lévő leplet tudták megragadni – ez emlékeztet bennünket arra, hogy Jézus követése érdekében mindent le kell vetkőznünk. Amikor felnövekedett, Márk elkísérte Pált és Barnabást első hittérítő útjukra, később Péterrel eljutott Rómába is. Péter első levelének utolsó fejezete telve van aggodalommal és szeretettel Márk iránt, akit fiának nevez. Vele együtt írja a keresztényeknek ezeket az utolsó szavakat is, emlékeztetve őket az alázatra, amellyel az idősebbeket kell segíteniük a közösség szolgálatában. Mindenkit arra buzdít, hogy vessék alá önmagukat elsősorban Istennek, azután pedig egymásnak. Az alázat a keresztényeket Jézushoz teszi hasonlatossá, aki mindenki szolgálatába áll. Szép képet használ az apostol arra, hogyan szolgálják egymást kölcsönösen: öltsék magukra az alázatosságot, mint egy ruhát („öltsétek magatokra az egymás iránti alázatosságot” – Káldi-Neovulgáta fordítás). Talán a lábmosás jelenete jutott eszébe az utolsó vacsorán, és emlékszik arra, mire figyelmeztette a mester, miután harsányan tiltakozott: „Ha nem moslak meg – felelte Jézus –, nem lehetsz közösségben velem.” (Jn 13,8) Az alázat az a magatartás, amely minősíti a tanítványt, megmenti minden bűn forrásától, a gőgtől. Az ellenség (az ördög), ahogyan egykor a földi paradicsomban, a gőgön keresztül most is megkörnyékez minden embert, hogy megpróbálja rabszolgájává tenni. Az apostol arra buzdít, hogy álljunk ellen neki, és hozzáteszi, hogy a hitben képesek vagyunk legyőzni. Péter apostol a levelének lezárásakor utal a jövőre, amely a tanítványokra vár: „rövid szenvedés után maga fog majd titeket tökéletessé tenni, megerősíteni, megszilárdítani és biztos alapra helyezni”. Igen, „szilárdan”, azon a sziklán, amely maga Krisztus, a tanítványok már itt megélhetik „a feltámadottak állapotát”. Márk, „Péter tolmácsa” evangéliuma révén segít nekünk, hogy belemerüljünk annak az apostolnak a hitébe, akit az Úr Egyháza élére helyezett.
Imádság az apostolokkal
