Canterburyi Szent Anzelm (†1109) emléknapja: bencés szerzetes, Canterbury érseke
volt, aki az Egyház iránti szeretetből viselte a száműzetést.
ApCsel 2,14.22–32. Péter beszél a tömeghez
A húsvét utáni hetek szentmiséinek olvasmányát az Apostolok cselekedeteiből vesszük. A liturgia rögtön meg akarja mutatni a gyümölcsöt, mely a húsvét misztériumából származik. Az apostol hirdeti, hogy Jézus legyőzte a gonoszt és a halált, létrehozott egy új világot, egy igazságosabb világot mindenki számára. Az az ifjú názáreti próféta, miután csodákat és gyógyításokat vitt végbe, saját akaratából átadta magát a gonosz erőszaknak. Halálra ítélték, és keresztre feszítették. A mennyei Atya azonban föltámasztotta őt, „feloldotta a halál bilincseit”. Isten iránti engedelmességével, az Atya akaratára való ráhagyatkozásával és az emberek iránti végtelen szeretetével kiérdemelte a feltámadást. „Isten ezt a Jézust támasztotta fel” – mondja Péter a tömegnek. Ez a húsvét evangéliuma. A keresztény igehirdetés középpontja, az igehirdetésé, amely attól a naptól kezdve évszázadokon át szólt, és elért hozzánk is. Sőt, ezekben a napokban azért kapjuk meg újra, hogy amikor ránk kerül a sor, hirdessük mindenütt a világban. Mindenki várja, függetlenül attól, hogy tudatában van-e ennek a várakozásnak vagy sem. Az a Jézus, akit Péter hirdet, az evangélium Jézusa, vagyis aki mindenkit annyira szeretett, hogy mindenki bűnét magára vette, és szeretetből halálra adva önmagát örökre legyőzte a halált. A próféták előre jelezték ezt, és Jézussal beteljesedett a prófécia. Péter – a mindenkori tanítványok tanúságtétele által – újra és újra elmondja: „Isten ezt a Jézust támasztotta fel, akinek mi mind tanúi vagyunk.
Húsvéti imádság
