ÁPRILIS 3., CSÜTÖRTÖK

 

Kiv 32,7–14. Mózes közbenjárása

⁷Az Úr így szólt Mózeshez: „Siess, menj le, mert vétkezett a nép, amelyet kihoztál Egyiptomból. ⁸Hamar letértek az útról, amelyet előírtam nekik. Öntött borjút csináltak maguknak, azt imádták, áldozatot mutattak be előtte, és így beszéltek: Izrael, ezek a te isteneid, akik kihoztak téged Egyiptomból.” ⁹Az Úr még ezt mondta Mózesnek: „Látom jól, hogy keménynyakú nép ez, ¹⁰engedd, hadd gyúljon fel ellenük haragom, hadd töröljem el őket, és téged teszlek nagy néppé.”
  ¹¹Mózes igyekezett kiengesztelni az Urat, az Istent, s így szólt: „Uram, miért lobbannál haragra néped ellen, amelyet nagy hatalommal és erős kézzel hoztál ki Egyiptomból? ¹²Az egyiptomiak nemde megállapítanák: csalárdul kivezette őket, hogy a hegyek között megölje és eltörölje a föld színéről? Lohadjon le tehát haragod, és vond vissza a csapást, amellyel a népet sújtani akarod. ¹³Gondolj Ábrahámra, Izsákra és Jákobra, a szolgáidra, akiknek megesküdtél magadra, és akiknek megígérted: utódaitokat úgy megsokasítom, mint az ég csillagait, s azt az egész földet, amelyről beszéltem, utódaitoknak adom, hogy az övék legyen örökre.” ¹⁴Erre az Úr visszavonta a csapást, amellyel népét megfenyegette.

 

A sivatagban – ahogy az élet nehéz pillanataiban – az ember könnyen gondolja, hogy Isten távol van tőle. Ösztönösen úgy reagálunk, ahogy Izrael népe: saját istent készítünk magunknak, aki vezet minket, és kielégíti szükségleteinket. Döbbenetes, amit Izrael mond az aranyborjú előtt: „Izrael, ezek a te isteneid, akik kihoztak téged Egyiptomból.” Amikor az ember nem emlékszik arra, amit az Úr tett az életében, akkor minden a saját maga művének látszik. Csak akkor találhatjuk meg az igazi választ az élet nehézségeire, ha emlékszünk arra, mit tett Isten az életünkben. Könnyen válunk „keménynyakúvá”, ha csak saját magunkra koncentrálunk. Szükség van ilyenkor egy testvér közbenjárására, amilyen Mózes volt, hogy ő forduljon értünk az Úrhoz. Ezt a szeretetszolgálatot gyakorolja az Egyház, amikor egymásért imádkozunk. Ezzel az egész Egyházért, egész közösségért mondott imádsággal papi szolgálatot látunk el. A közös imádság felszáll az Úrhoz, és elér a szívéhez, egészen odáig, hogy visszavonja ítéletét, ahogyan ebben az esetben is történt: „Visszavonta a csapást, amellyel népét megfenyegette.” Az imádság különleges erő a hívő ember kezében, ahogy Jézus is többször emlékeztette erre tanítványait: „Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,19–20)

Imádság az Egyházért