Sienai
Szent Katalin (†1380) emléknapja: a békéért, a keresztények egységéért és a
szegényekért munkálkodott.
ApCsel 4,32–37. Az első keresztény közösség
32A
hívek sokaságának pedig egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott
semmit sem a magáénak a birtokából, hanem mindenük közös volt.
33Az
apostolok pedig nagy erővel tettek tanúságot Urunknak, Jézus
Krisztusnak feltámadásáról; és bőséges volt a kegyelem mindnyájukban.
34Nem is volt közöttük senki szűkölködő, mert mindazok, akiknek földje vagy háza volt, eladták, s az eladott javak árát elhozták,
35és az apostolok lábához tették. Mindenkinek annyit osztottak ki, amennyire kinek-kinek szüksége volt.
36Így József, a ciprusi származású levita, aki az apostoloktól a Barnabás melléknevet kapta – ennek jelentése: Vigasztalás fia –,
37mivel szántóföldje volt, eladta azt, az árát pedig elhozta, és letette az apostolok lábához.
A Szentlélek munkálkodik a tanítványok életében, s ennek hatásai azonnal látszanak. Az Apostolok cselekedeteinek szerzője ismét összefoglaló és világos képet ad a közösség életéről: mindenki, aki hallgatta az evangéliumot, egy szív és egy lélek volt. Az evangélium hívja létre ezt az új, közösségi légkört azok között, akik befogadják. Olyan mély egység volt közöttük, hogy külső dolgokban is megnyilvánult, egészen odáig, hogy „egyikük sem mondta vagyonát sajátjának, mindenük közös volt”. Az egység lelke nem csupán létezésük bizonyos mozzanatait érintette, hanem áthatotta a közösség egész életét, és abban is megnyilvánult, hogy javaikat a közösbe adták. A közösség effajta ábrázolása, mely utópisztikusnak tűnhet, minden korban megmutatja a tanítványoknak, milyen úton járjanak: az egység és az osztozás útján. A hívők közötti kapcsolatok átalakulása nem egyszerűen emberi döntés gyümölcse, nem egyszerűen emberi hozzáállásból születik, inkább a Lélek működésének gyümölcse, aki arra hív, ne csak magunkat szeressük, hanem másokat is, legfőképpen a leggyengébbeket. A Lélek az igazi főszereplő, aki szolidárissá érleli a hívők közösségét. Hangsúlyos ebben a részben a vagyonközösség, az egyenlőtlenségeknek és annak kiküszöbölése, hogy valaki magára maradjon – az evangéliumi szeretetből fakadó egység ereje mutatkozik meg ebben. Az Apostolok cselekedeteinek szerzője hangsúlyozza, hogy „nem akadt köztük szűkölködő”, mert az részesült a tehetősebbek javaiból. Lelkipásztori utat jelöl ki ezzel: onnan ismerhető fel, hogy mennyire evangéliumi egy keresztény közösség, hogy mennyire képes segíteni a leggyengébb, leginkább rászoruló, legszegényebb tagjain. Barnabás nagylelkűsége követendő példává válik: az evangéliumi szeretet összeköti és szilárddá teszi a tanítványok testvéri közösségét.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
