A Santa Maria in Trastevere-bazilikában a békéért imádkoznak.
ApCsel 4,23–31. Az üldözött apostolok imája
23Elbocsátásuk után övéikhez mentek, és hírül vitték nekik, hogy mi mindent mondtak nekik a főpapok és a vének.
24Mikor azok meghallották ezt, egy szívvel-lélekkel így fohászkodtak Istenhez: „Urunk, te vagy az, aki »alkottad az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van,« (Zsolt 146,6; Kiv 20,11)
25aki Dávidnak, a mi atyánknak, a te szolgádnak szájával, a Szentlélek által azt mondtad:
»Miért acsarkodnak a nemzetek
s terveznek hiúságokat a népek?
26A föld királyai felkeltek,
egybegyűltek mind a fejedelmek
az Úr ellen s az ő Fölkentje ellen.« (Zsolt 2,1-2)
27Mert
valóban egybegyűltek ebben a városban a te szent Fiad, Jézus ellen,
akit fölkentél: Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael
népeivel,
28hogy végrehajtsák, amiről kezed és akaratod elhatározta, hogy megtörténjék.
29Most tehát Urunk, tekints fenyegetéseikre, s add meg szolgáidnak, hogy teljes bizodalommal hirdessék igédet.
30Te pedig nyújtsd ki kezedet gyógyításokra, hogy jelek és csodák történjenek szent Fiadnak, Jézusnak neve által.”
31Miután
így imádkoztak, megremegett a hely, ahol egybegyűltek. Mindnyájan
beteltek Szentlélekkel, s bátran hirdették Isten igéjét.
Péter és János, miután visszanyerték szabadságukat, visszatérnek a tanítványok közé, és a közösséggel együtt köszönetet mondanak az Úrnak mindazért, amit rajtuk keresztül tett. A hálaadás fohásszá válik azért, hogy „teljes bátorsággal” folytathassák az evangélium hirdetését. Ez a közösség hivatása, amit az Úr újra és újra megerősít. És valóban, imádságuk után ismét megremeg a föld, és mindenki újra eltelik Szentlélekkel. Az Apostolok cselekedeteinek szerzője mintha azt sugallná, hogy nem elég egy pünkösd, újabbakra van szükség. Vagy inkább azt, hogy a pünkösd folytatódjon minden keresztény közösség életében, hogy ne engedjék megfélemlíteni magukat, ne aggodalmaskodjanak. Ebben az értelemben elmondhatjuk, hogy az Egyház és minden közösség életében alapvető fontosságú a karizmatikus dimenzió. A Szentlélek, annak ereje nélkül a keresztények elveszítenék energiájukat. A Szentlélek, akit a hívők imádság közben kapnak ajándékul, magának Istennek az ereje. Bőségesen ajándékozza ezt az erőt mindenkinek, aki őszinte szívvel kéri, kicsinyeknek és nagyoknak, gazdagoknak és szegényeknek, jóknak és rosszaknak: mindenki arra kapott meghívást, hogy a szeretet tüzével éltesse a világot. Ez a belső energia teszi a tanítványokat késszé és képessé arra, hogy „teljes bátorsággal hirdessék szavát”, és az Úrhoz vonzzák azokat, akik engedik, hogy megérintse a szívüket.
Imádság a békéért
