Április 22., kedd

 


Gregoriosz Johanna Ibrahim szír ortodox és Bulosz (Pál) Jazigi görög ortodox aleppói metropolitákra emlékezünk, akiket 2013. április 22-én raboltak el Szíriában. Velük együtt emlékezünk Paolo Dall’Oglio atyára, és imádkozunk mindenkiért, aki emberrablók fogságába esett.

ApCsel 2,36–41. A szív megtérése építi az új közösséget

36Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek!”
   Az első megtérések37Amikor ezeket hallották, szívükben megrendültek. Így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz: „Mit tegyünk, férfiak, testvérek?”
*38Péter azt felelte nekik: „Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára; akkor megkapjátok ajándékul a Szentlelket. 39Mert az ígéret nektek szól, valamint a ti fiaitoknak, és mindazoknak, akik távol vannak, (Iz 57,19)  de akik közül mindenkit meghív magához a mi Urunk Istenünk.” 40Számos egyéb szóval is bátorította és buzdította őket: „Mentsétek meg magatokat ettől a gonosz nemzedéktől!” 41Azok tehát megfogadták szavát és megkeresztelkedtek; körülbelül háromezer lélek csatlakozott aznap hozzájuk. 

„Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Krisztussá tette.” Péter első kijelentéseinek egyike ez az utolsó vacsora terme előtt pünkösdkor összegyűlt tömeghez. Később azt mondja az apostol, hogy Isten szava hasonlít egy kétélű kardra, amely behatol a szív legmélyére, és nem hagyja, hogy közönyös maradjon. Ez történt azokkal is, akik először hallgatták: a húsvét evangéliuma szíven találta őket. Kérdést tettek fel Péternek, mely egyszerű, de alapvető fontosságú: „Mit tegyünk hát?” Isten szava egy új történetet indít útjára, életünk új lépésére ösztönöz. Az apostol válasza szintén világos: „Meneküljetek ki ebből a romlott nemzedékből!” Nem a szokásos, beletörődő elutasítása ez a jelennek, nem is a tűnt idők iránti nosztalgia. Nem is elvont hittételeket ismételget. Az evangéliumot javasolja mint erőt a változáshoz. Hiszen a húsvét evangéliuma valóban olyan, mint a kovász, amely átalakítja a társadalmat, energia, amely megváltoztatja a szíveket, és új testvériséget teremt. Azon a napon megszületett az Egyház: Isten szava – amelyet Lukács mint történelmi tényt mutat be – kezdi a feltámadt Jézus köré gyűjteni az emberek első csoportját, akik úgy döntenek, hogy Jézus tanítványává válnak. Elmondhatjuk, hogy ugyanez ismétlődött meg nemzedékről nemzedékre, és ma is újra ezt kell valóra váltani. Az Egyház mindig így születik meg és növekszik. Nem olyan dolog, amely a világi szervezetek módján marad fenn. A legfontosabb, hogy az evangéliumot újra és újra hirdetni kell, hogy legyenek emberek, akik meghallgatják, és engedik, hogy „átjárja” a szívüket Isten szava.

Húsvéti imádság