Szám
21,4–9. A rézkígyó
A
nép lázadozása és zúgolódása közepette kialakul egy alattomos baj, amelyet a
„tüzes kígyók” jelenítenek meg. Annak a gonoszságnak a megjelenítése ez, amely
kezdettől fogva az ember lealacsonyítására törekszik azzal, hogy el akarja
választani Isten szeretetétől. Ebben az esetben az emberek fáradtak az út miatt,
panaszkodnak az út nehézségeire és a táplálék szűkösségére. A sivatagban könnyen
támad a kísértés, hogy az ember követelje, ami hiányozni látszik. A tüzes kígyókban
megláthatjuk mindazokat az érzéseket, amelyek még mindig mérgezik az emberi
kapcsolatokat, és megakadályozzák, hogy együtt járjunk az úton. A nép azonban
ráébred bűnére, és Mózeshez fordul, hogy közbenjárását kérje. És a Számok
könyvének elbeszélése itt egy különleges szimbólumról beszél, egy póznára tett
rézkígyóról, amelyre fel kell néznie a népnek, hogy megszabaduljon a tüzes
kígyók mérgétől. Nézni a hit gesztusa, ahogyan a Bölcsesség könyve (16,7)
mondja erről a szakaszról: „És aki odafordult, megmenekült, nem azáltal, amit
látott, hanem általad, mindeneknek megmentője által.” Jézus a Nikodémussal
folytatott párbeszédben éppen ezt a bibliai jelenetet hívja segítségül, hogy
beszéljen a keresztről és az Emberfiáról, akit felemelnek. Míg a nép zúgolódásában
a földet nézte, amelyen fáradtan és a múltbeli rabszolgaság iránti
nosztalgiával járt, addig az úton való továbbhaladáshoz az kell, hogy
felemeljük tekintetünket önmagunkról, és engedjük, hogy ő vezessen minket, aki
felemeltetik az üdvösségünkért.
