Korunk mártírjaira, az új vértanúkra emlékezünk.
Jn 13,21–33.36–38. Az árulás megjövendölése
21Miután
ezeket mondta, Jézus megrendült lelkében, és tanúságot tett e
szavakkal: „Bizony, bizony mondom nektek: Egy közületek elárul engem.”
22A tanítványok egymásra néztek, mert zavarba jöttek, hogy kiről mondja.
23Tanítványai közül az egyik, akit Jézus szeretett, Jézushoz egészen közel foglalt helyet.
24Simon Péter intett neki, hogy kérdezze meg: „Ki az, akiről beszél?”
25Az odahajolt Jézushoz, és megkérdezte tőle: „Uram, ki az?”
26Jézus
azt felelte: „Az, akinek a bemártott kenyérdarabot adom.” Azután
bemártotta a darabot, és odaadta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának.
27Amikor az a kenyérdarabot elvette, mindjárt belészállt a sátán. Jézus pedig azt mondta neki: „Amit teszel, tedd meg gyorsan!”
28Az asztaltársak közül senki sem értette, miért mondta ezt neki.
29Mivel
Júdásnál volt az erszény, egyesek azt gondolták, hogy Jézus azt mondta
neki: „Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepen!” vagy hogy a
szegényeknek adjon valamit.
30Ő pedig, amint elvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.
*Az új parancs31Miután kiment, Jézus így szólt: „Most dicsőült meg az Emberfia, és Isten megdicsőült benne.
32Ha Isten megdicsőült benne, Isten is megdicsőíti őt önmagában, hamarosan megdicsőíti.
33Gyermekeim,
már csak kis ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de amint a
zsidóknak mondtam, most nektek is mondom: »Ahová én
36Ekkor
Simon Péter megszólalt: „Uram, hová mégy?” Jézus azt felelte: „Ahová én
megyek, oda most nem jöhetsz utánam, de később követni fogsz engem.”
*37Péter megkérdezte: „Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet is odaadnám érted!”
38Jézus azt felelte: „Életedet adnád értem? Bizony, bizony mondom neked: Mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.
Jézus jól tudja, hogy immár közel az óra, hogy Júdás el fogja árulni. Szívében kimondhatatlan szomorúsággal ezt mondja nekik: „Egyikőtök elárul.” Nem elég fizikailag Jézus közelében maradni, ami igazán számít, hogy szívünkben közel legyünk és befogadjuk megváltó tervét. Mi is élhetünk a tanítványok közösségében, igazíthatjuk hozzá a napjainkat, de ha szívünk nem kapcsolódik szorosan Isten szavához, ha nem gyakoroljuk konkrétan a legszegényebbek iránti szeretetet, ha a testvérek között nem valósul meg az egység, akkor a szívünk lassacskán megkeményedik és eltávolodik az Úrtól. Mindaz, ami korábban Jézus iránti szeretet volt, saját magunk és dolgaink imádatává válik. És természetes módon csúszunk bele az árulásba. A jó és a rossz, a szeretet és a bizalmatlanság közötti harc a szívünkben zajlik. Nem lehetséges kompromisszumot kötni. Júdással ez történt. Ezekben a napokban Jézus nem annyira azt kéri, hogy szolgáljuk őt, inkább hogy maradjunk mellette, kísérjük el, ne hagyjuk egyedül. Ezt próbálja megértetni a tanítványokkal. Ők azonban, kezdve Péterrel, nem értik. Túlságosan is el vannak foglalva önmagukkal, hogy engedjék, hogy Jézus szavai megérintsék szívüket. Ha félretesszük az evangéliumot, saját szavaink, saját gondolataink, saját érzéseink kerülnek előtérbe, melyek tele vannak kétértelműséggel. Ne önmagunkban bízzunk, hanem hagyatkozzunk mindennap az Úr szeretetére és védelmező gondoskodására.
Nagyheti imádság