Neh 8,1–4a.5–6.7–12. Ezdrás felolvassa és magyarázza a törvényt
1Egybegyűlt
az egész nép, mint egy ember, a Víz-kapu előtti térségen, és
felszólították Ezdrás írástudót, hogy hozza elő Mózes törvénykönyvét,
amelyet az Úr rendelt Izraelnek.2A
hetedik hónap első napján tehát, Ezdrás pap odahozta a törvényt a
férfiak, a nők és mindazok gyülekezete elé, akik meg tudták érteni.3A
Víz-kapu előtti téren reggeltől délig nyilvánosan felolvasott belőle a
férfiaknak és a nőknek és azoknak, akik érteni tudtak belőle. Az egész
nép nagy figyelemmel hallgatta a törvény könyvét.4Ezdrás
írástudó felállt egy faemelvényre, amelyet a felolvasás céljára
készített. 5Majd
felnyitotta Ezdrás a könyvet az egész nép előtt – magasabban állt
ugyanis az egész népnél –, és amikor felnyitotta, felállt az egész
sokaság.6Akkor
Ezdrás áldotta az Urat, a nagy Istent. Erre az egész nép kiterjesztett
karral ráfelelte: „Ámen, ámen.” Majd meghajoltak, és arcukkal a földre
borulva imádták Istent. A nép pedig állva maradt a helyén.8Ezután felolvastak az Isten törvényének könyvéből, érthetően, majd megmagyarázták és kifejtették, amit felolvastak.9Aztán
Nehemiás, a kormányzó, és Ezdrás pap és írástudó, meg a leviták, akik a
népet tanították, így szóltak az egész néphez: „Az Úrnak, a mi
Istenünknek szentelt nap ez. Ne szomorkodjatok tehát és ne sírjatok!”
Sírt ugyanis az egész nép, amikor hallotta a törvény szavait.10Azt
mondták nekik: „Menjetek, egyetek zsíros ételeket, igyatok rá édes
mustot! Juttassatok egy-egy falatot azoknak is, akik nem készítettek
maguknak, mert a mi Urunk szent napja ez! Ne szomorkodjatok, mert az
Úrban való öröm a ti erősségetek!”11Majd csendre intették a leviták az egész népet, ezekkel a szavakkal: „Hallgassatok el, szent nap ez, ne szomorkodjatok!”12Erre
az egész nép eltávozott, hogy egyék, igyék, falatokat juttasson a
szegényeknek, és nagy örömünnepet üljön, mert megértették a szavakat,
amelyre oktatta őket.
Mózes törvénykönyvének olvasása egységet teremtett. „Az egész nép figyelt a törvény könyvére.” A törvény felolvasása egy emelvényen zajlott, akárcsak a zsinagógában. Egyrészt azért, hogy mindenki hallja Isten szavát, másrészt pedig hogy maga a könyv is mindenki által látható legyen. Jó látni, mi történik azokkal, aki a felolvasást hallgatják: mindenekelőtt az egész nép feláll, amint a könyvet kinyitják, majd térdre ereszkednek, és a tisztelet jeleként a földre vetik magukat. Így hódolnak Isten szavának. Ezek a mondatok arra buzdítanak bennünket, hogy igaz áhítattal forduljunk az Isten szavát tartalmazó könyv felé, olvassuk és hallgassuk figyelemmel, imádságos lelkülettel. A szentíró megjegyzi, hogy az egybegyűltek hallgatták a felolvasást és az azt követő magyarázatot. Ebből is világosan látszik, hogy Isten szavának megértéséhez nem elégséges a magányos olvasás. Isten szavát az emberek között kell olvasni, a templomban, ahol együtt hallgathatjuk meg a hozzá fűzött magyarázatot is. Az imádságos lelkületben zajló közös igehallgatás hatására megindul a szívünk, olyannyira, hogy akár sírva is fakadhatunk, ahogyan a mai szakaszban olvashattuk. Ezdrás azonban arra biztatja az egybegyűlteket, hogy ne szomorkodjanak, ne sírjanak, inkább örvendezzenek: „Menjetek, és egyetek zsíros ételeket, és igyatok édes italokat! Küldjetek belőle azoknak is, akik nem készítettek! Ez a nap ugyanis szent a mi Urunknak. Ne szomorkodjatok, hiszen az Úrban való öröm az erősségetek.” Isten szavának figyelmes meghallgatása csillapítja az „éhséget” és a „szomjúságot”, választ ad arra, hogy mi az élet értelme.
Imádság az Egyházért
