Róm 2,1–11. Ne ítélj meg másokat
1Nincs
tehát mentség számodra, bárki légy, te ember, aki ítélkezel; mert
azzal, hogy mást elítélsz, önmagadat ítéled el, hiszen te, aki
ítélkezel, hasonlókat teszel.2Márpedig tudjuk, hogy Isten ítélete igazságosan éri azokat, akik ilyeneket tesznek.3Vagy
azt gondolod, te ember, hogy megmenekülsz Isten ítélete elől, amikor
azt teszed, amiért elítélsz másokat, akik ilyeneket tesznek?4Vagy megveted jóságának, türelmének és hosszantűrésének gazdagságát, s nem fogod fel, hogy Isten jósága megtérésre vezet?5Pedig
konokságod és megátalkodott szíved által haragot halmozol magadra, a
harag napjára, amikor Isten igazságos ítélete megnyilvánul,6s ő majd megfizet mindenkinek tettei szerint: (Zsolt 62,13)7örök élettel azoknak, akik a jócselekedetben való kitartásukkal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek,8haraggal és dühvel azoknak, akik szembeszállnak vele, és nem engedelmeskednek az igazságnak, hanem a gonoszságnak hisznek.9Gyötrelem és kín lesz minden embernek, aki gonoszat tesz, elsősorban a zsidónak, aztán a görögnek;10viszont dicsőség, tisztesség és béke lesz mindenkinek, aki jót cselekszik, elsősorban a zsidónak, aztán a görögnek.11Mert Istennél nincs személyválogatás.
Pál arról ír, hogy az ember hajlamos inkább a saját érdekeit szolgálni, semmint Istent. Mélyről jövő ösztön ez, mely mindannyiunkban jelen van; egyfajta bálványimádás, minden időben érintette az embereket. Ennek tudatában különösképpen ügyelnünk kell arra, hogy ne bízzunk túlságosan saját igazunkban, ne hagyjuk, hogy megszokott gondolkodásunk irányítson minket. Jézus maga is int, hogy ne keresgéljük a szálkát a másik ember szemében, miközben a magunkéban a gerendát sem vesszük észre. Valamennyien szegény emberek vagyunk, akik rászorulnak az Úr segítségére. Éppen ezért mondja Pál valamivel később, megismételve a zsoltár szavait: „Nincs igaz egy sem…” (Róm 3,10) Jézus maga is azt mondja annak az embernek, aki hízelegve így szólítja meg: „Jó Mester!”, hogy „Miért mondasz engem jónak? (…) Senki sem jó, csak egy: az Isten.” (Mk 10,18) Elégtelenségünknek arra kellene elvezetnie bennünket, hogy ne ítéljünk meg másokat. Pál egyenesen az emberhez fordul, minden emberhez, és keményen szól azokhoz, akik könyörület nélkül ítélkeznek; majd így vádol bizonyos hívőket: elítélnek másokat, miközben elkövetik ugyanazokat a bűnöket, mint ők; ugyanúgy viselkednek, mint azok, akiket ítéletükkel sújtottak. Ha így cselekszenek, akkor nemcsak hogy igazságtalanok, de elfeledkeznek róla, hogy van bíró, aki igazságosan ítél, s ez nem más, mint Isten. „Ő kinek-kinek tettei szerint fizet (…) személyválogatás nélkül ítél.” Az apostol emlékeztet rá, hogy nekünk, hívőknek is szükségünk van a megbocsátásra, vagyis arra, hogy a könyörületes és szerető Isten ítéljen meg bennünket. Mindannyiunknak szüksége van Isten irgalmasságára, ami nem más, mint az üdvösség.
Imádság a szentekkel
