Szent II. János Pál (†2005) emlékezete
Megemlékezünk Mária Szalóméról, Jakab és János anyjáról, aki az Urat egészen a kereszt tövéig követte, és sírba helyezte.
Róm 6,12–18. Akik meghaltak a bűnnek
12Ne uralkodjék tehát a bűn halandó testetekben, ne engedelmeskedjetek kívánságainak,13de ne is adjátok oda tagjaitokat a bűnnek a gonoszság fegyvereiként, hanem mint akik a halottak közül életre keltetek, adjátok magatokat Istennek, s tagjaitokat is, mint az igazság fegyvereit, adjátok Istennek!14Mert a bűn nem fog uralkodni rajtatok, hisz nem vagytok már a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt.
Isten szolgái
15Mi következik tehát ebből? Vétkezzünk, mert nem a törvény, hanem a kegyelem alatt vagyunk? Semmi esetre sem!16Nem
tudjátok, hogy ha valakinek odaadjátok magatokat szolgák gyanánt
engedelmességre, akkor szolgái vagytok annak, akinek engedelmeskedtek:
vagy a bűné a halálra, vagy az engedelmességé a megigazulásra?17Hála
legyen azonban Istennek, hogy bár szolgái voltatok a bűnnek, szívből
engedelmesek lettetek annak a tanításnak, amelynek Isten átadott
titeket,18s így megszabadultatok a bűntől, és az igaz volt szolgái lettetek.Az apostol kijelenti, hogy a hívő emberek meghaltak a bűnnek, mivel a keresztség révén elérte őket Isten kegyelme, és Krisztus húsvétjának részeseivé lettek. Ma már világos, hogy ez a kegyelmi esemény nem mágikus módon gyakorol hatást a hívekre, hanem azáltal, hogy felelősségteljes viselkedésre sarkallja őket. Jóllehet meghaltak a bűnnek, azért a hívő embereknek is vigyázniuk kell, nehogy az a mindennapi életben újra eluralkodjék rajtuk. A keresztények elegendő erőt, energiát kapnak ahhoz, hogy szembe tudjanak szállni a bűnnel, és azzal az alattomos logikával, amivel a bűn az uralma alá hajtja az emberi szívet. Az apostol tehát arra buzdít, döntsük el, hogy a régi ember ösztöneinek, vagy a Szentlélek által vezérelt új embernek akarunk engedelmeskedni. Míg az előbbi ösztönös engedelmesség, vagyis egyfajta rabszolgaság, addig az utóbbi éber és kitartó figyelmen alapuló választás eredménye. A hívő ember élete szakadatlan harc e két befolyásoló tényező között. Ugyanaz a harc, amit Jézus is vívott, míg végleg le nem győzte a gonoszt. Jézus a halála és feltámadása által megfosztotta a bűnt feltartóztathatatlan erejétől. A gonosz végérvényesen legyőzetett. Mindazonáltal folyamatosan lesben áll, ahogyan arról a Teremtés könyvében is olvashatunk: „De ha nem cselekszel helyesen, nem bűn van-e az ajtó előtt (…)?” (Ter 4,7) Ha a hívő ember úgy dönt, hogy a Szentléleknek engedelmeskedik, akkor élete nagylelkű és örömteli felajánlássá válik az Úr és a testvérek számára. Jézus maga is úgy élte földi életét, hogy teljesen fölajánlotta azt az Atyának az emberek üdvösségéért. Mi, az utolsó idők tanítványai arra kaptunk meghívást, hogy ezen az úton járjunk. Ez az egyetlen út, ami megszabadít bennünket a bűntől, mely mindenáron hatalmába akar keríteni. Ám az Úr, aki ismeri gyöngeségünket, bőségesen eláraszt minket kegyelmével.
Imádság a szentekkel
