Megemlékezünk a római zsidók II. világháború idején történt deportálásáról.
Róm 3,21–30a. Isten igazságosságának kinyilvánítása
21Most azonban Isten igaz volta a törvénytől függetlenül lett nyilvánvaló. A törvény és a próféták tanúságot tesznek róla.22Istennek ez az igaz volta a Jézus Krisztusba vetett hit által irányul mindazokra, akik hisznek benne. Nincs tehát különbség, 23mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik Isten dicsőségét.24Ingyen igazulnak meg az ő kegyelméből a megváltás által, amely Jézus Krisztusban van.25Őt adta Isten engesztelésül vére által, a hit révén, hogy így kimutassa a maga igaz voltát, miután türelmében elnézte a korábban elkövetett bűnöket.26Isten béketűrésével, hogy kimutassa – mondom – a maga igaz voltát a mostani időben, s hogy ő maga igaz legyen, s megigazulttá tegye azt, aki Jézus Krisztus hitéből való.27Lehet-e akkor dicsekedni? Ki van zárva! Melyik törvény által? A cselekedetek törvénye által? Nem, hanem a hit törvénye által.28Mi ugyanis azt tartjuk, hogy az ember a hit által igazul meg, a törvény cselekedeteitől függetlenül.29Vagy Isten csak a zsidóké volna, s nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is!30Mert ugyanaz az egy Isten.
Pál kijelenti, hogy Isten kinyilvánította igazságosságát, de az emberek nem tették magukévá. A pogányok nem ismerték föl sem a teremtett világban, sem saját elméjükkel. Izrael pedig, bár megkapta a törvényt, nem arra használta, hogy általa teljes szívével Istenhez kapcsolódjék, hanem önigazolása eszközévé tette. Pál leszögezi, hogy Izrael nem élvez elsőbbséget a világ népei között, hiszen Isten előtt minden ember egyenlő. Épp ezért kiválasztásuk önmagában nem kiváltság, amivel dicsekedniük kellene. Sokkal inkább hívás, amire szeretetteljes választ kellene adniuk. Ha Izrael nem válaszol, azzal elárulja a szövetséget. Ám Isten az árulás ellenére sem akarja fölbontani Izraellel kötött szövetségét. Izrael továbbra is Isten választott népe marad, de ennek oka kizárólag Isten hűsége. Isten múlhatatlan hűsége egyike azoknak a sarokpontoknak, amelyek végigkísérik Izrael történetét egészen a beteljesedésig, azaz Jézus eljöveteléig, aki szeretetből életét adta értük. Pál nem azt kéri a római keresztényektől, hogy vegyék semmibe a törvényt, sokkal inkább, hogy ragaszkodjanak teljes szívükből ahhoz az új szövetséghez, amit Isten minden emberrel megkötött a Krisztusba vetett hit révén. Ez a szövetség azért új, mert nem a törvényen, hanem a hiten alapszik: „Most azonban az Isten előtti megigazulás a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá, amint a törvény és a próféták is tanúsítják: az az Isten előtti megigazulás, amely a Jézus Krisztusban való hitből ered.” A törvény, mondja Pál, nem semmisült meg. De Krisztussal egy új korszak kezdődött, amelyben Isten megkülönböztetés nélkül mindenkit arra hív meg, hogy elfogadja kegyelmét, és népének részévé váljon. Ez az „örömhír”, amelyről Pál tanúságot tett.
Imádság az Egyházért
