A kármelita Lisieux-i Szent Teréz emléknapja (†1897), akit az Egyház küldetésébe vetett erős
hit éltetett.
A zsidók ezen a napon ünneplik a jom kippurt, vagyis az engesztelés napját.
Neh 2,1–8. Nehemiás visszatér Jeruzsálembe, hogy újjáépítse a város falait
1Niszán
havában történt, Artaxerxész királynak huszadik esztendejében, hogy
egyszer éppen bor volt előtte, s én fogtam a bort és odanyújtottam a
királynak. Közben bágyadtnak tűnhettem fel előtte,2mert
így szólt hozzám a király: „Miért olyan szomorú az arcod? Tudtommal nem
vagy beteg. Ok nélkül azonban ez nincsen! Szívedet, nem tudom milyen,
de valami bánat emésztheti.” Erre nagyon megijedtem,3és
azt mondtam a királynak: „Örökké élj, ó király! Hogyne lenne szomorú az
arcom, amikor a várost, atyáim sírhelyét lerombolták, kapuit pedig tűz
emésztette meg.”4Erre így szólt a király: „Mi volna a kívánságod?” Én ekkor a menny Istenéhez fohászkodtam5és
így szóltam a királyhoz: „Ha jónak látja a király és ha kegyben van
előtted a te szolgád, küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol atyáim
sírja van, hogy újra felépíthessem azt.”6Erre
azt kérdezte tőlem a király meg a királyné, aki mellette ült: „Mennyi
időt venne igénybe utad, és mikor térnél vissza?” Amikor megmondtam neki
az időt, beleegyezett és elbocsátott.7Majd
így szóltam a királyhoz: „Ha jónak látja a király, adjon nekem írásokat
a folyamon túli terület helytartóihoz, hogy adjanak kíséretet mellém,
amíg Júdába nem érek,8valamint
levelet Ászáfhoz, a királyi erdőség felügyelőjéhez: bocsásson
rendelkezésemre fát, hogy gerendával láthassam el a templom várának
kapuit, a városfalakat és a házat, amelybe be fogok lépni.” A király
megadta, mivel Istenem jóságos keze volt rajtam.
Nehemiás nagyon aggódott népe és városa sorsa miatt. A fal hiánya nagyon kiszolgáltatottá
tette Jeruzsálemet az ellenséges támadásokkal szemben. Akkoriban minden várost fallal
vettek körül. Egy falak nélküli várost nem is tekintettek biztonságos lakóhelynek. A Jelenések
könyvében található részlet szerint, mely Ezekiel könyvén alapszik (Ez 48,30–35) az égből
alászálló szent város, a mennyei Jeruzsálem fallal van körülvéve: „Széles, magas fala volt,
rajta tizenkét kapu. A kapuk fölött tizenkét angyal. Nevek voltak rájuk írva, mégpedig Izrael
fiai tizenkét törzsének a nevei.” (Jel 21,12) Képzeljük el Nehemiás aggodalmát a városért,
mely nem biztonságos többé, mely a pusztulás és reménytelenség jeleit viseli magán. A
próféta helyzete azonban nem egyszerű: szándéka megvalósításához meg kell szereznie
Artaxerxész király beleegyezését. Ez szerencsére meglepően könnyű feladatnak bizonyult. A
Perzsa Birodalom ugyanis, a babilonival ellentétben, toleráns volt a legyőzött népekkel
szemben. Sőt azáltal is megpróbálta fenntartani a birodalom egységét, hogy engedélyezte a
meghódított népek szabad vallásgyakorlását. Ez a magyarázata Artaxerxész jóindulatú
hozzáállásának is. Megengedte Nehemiásnak, hogy visszatérjen Jeruzsálembe, és újjáépítse a
városfalakat. A nehézséget inkább a környező népek jelentették, akik Nehemiásban annak az
egyensúlyi helyzetnek a veszélyeztetőjét látták, mely a Júdai Királyság bukása és Jeruzsálem
pusztulása után kialakulóban volt a térségben. Ez a fejezet azt mutatja be, milyen nehezen
talál egy kis nép életteret magának, milyen nehezen tudja kifejezésre juttatni a hitét abban az
esetben, ha azt mások – igazságtalanul – fenyegetésként élik meg, ahelyett hogy olyan
értéknek látnák, mely őket is gazdagítja, és megkönnyíti az együttélést.
Imádság a szentekkel
