Róm 8,1–11. A lélek szerinti élet
1Nincs tehát már semmi kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak.2Mert a Krisztus Jézusban való élet Lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.3Ami ugyanis lehetetlen volt a törvénynek, mert a test erőtlenné tette, azt Isten megtette. Elküldte a bűn miatt saját Fiát a bűnös testhez hasonló testben, és kárhoztató ítéletet hozott a bűn ellen a testben,4hogy a törvény által megkövetelt igazságosság beteljesedjék mibennünk, akik nem élünk test szerint, hanem Lélek szerint.5A testi ember ugyanis a testi dolgokra törekszik, a Lélek embere pedig a Lélek dolgaira törekszik.6Mert a test törekvése a halál, a Lélek törekvése pedig élet és béke,7mivel a test törekvése ellenszegülés az Istennek, mert nem veti alá magát Isten törvényének, hiszen nem is képes rá.8Márpedig a test szerinti ember nem lehet kedves Isten előtt.9Ti nem test szerinti, hanem Lélek szerinti emberek vagytok, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben viszont nincs meg Krisztus Lelke, az nem az övé.10Ha azonban Krisztus bennetek van, a test ugyan halott a bűn miatt, ám a Lélek életet ad a megigazulás által.11Ha annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor Ő, aki feltámasztotta Jézus Krisztust a halálból, a ti halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által.
Az apostol azoknak a helyzetét mutatja be, akik „Krisztus Jézusban élnek”. Akiket a Lélek vezérel, megszokták, hogy Isten tervének megfelelően éljék életüket. Aki ugyanis befogadja életébe Jézust, végleg megszabadul a bűntől és a bűn rabszolgaságától. Ezért mondhatja az apostol: „Nincs semmi elmarasztaló ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban élnek.” A hívő ember új helyzetben találja magát. Olyan emberré válik, akit új erő vezérel, annak a szeretetnek az ereje, amit maga Isten árasztott a szívébe. Pál megismétli: „Hiszen a Lélek törvénye, ami a Krisztus Jézusban való élet folyománya, megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől.” A Rómaiaknak írt levélnek ezt a szakaszát az Isten Lelkének középpontba állításáról szóló megállapítások uralják. A levél 8. fejezete az Újszövetségnek az a része, ahol legtöbbször említik a Szentlelket. Az apostol szeretné a lehető legjobban megvilágítani számunkra az új teremtést, aminek részesei lettünk. Aki befogadta Krisztus Lelkét, az nem követheti többé a testi vágy szavát, mely „természetesen” a bűnbe és a halálba visz. A hívő embert új ösztön vezérli, új lelki szenvedély, új érzés. Új távlatok nyílnak, új célok jelennek meg a szeme előtt, amiket megvalósíthat. A Lélek jelenvalóvá teszi a hívőkben Krisztus győzelmét a bűn és a halál fölött. Birtokba veszi a hívő ember életét, és új vágyak felé sodorja: „a Lélek vágyódása (…) élet és béke” – jegyzi meg az apostol. Majd zárásként a következőt írja: „Ha pedig bennetek lakik annak Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ő, aki Krisztus (Jézust) feltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által.” (Róm 8,11)
Előesti imádság
