Bár 1,15–22. A bűnvallomás
Ezt mondjátok: Az Úré, a mi Istenünké az igazságosság, a miénk pedig arcunk megszégyenülése, miként azt ez a nap egész Júdán, Jeruzsálem lakóin,16királyainkon, főembereinken, papjainkon, prófétáinkon és atyáinkon mutatja.17Vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk előtt, nem hittünk neki és nem bíztunk benne;18nem engedelmeskedtünk neki, és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek arra a szavára, hogy kövessük parancsait, amelyeket nekünk adott.19Attól a naptól fogva, amelyen kivezette atyáinkat Egyiptom földjéről, mind a mai napig engedetlenek voltunk az Úr, a mi Istenünk iránt, és eltávoztunk és elfordultunk, hogy ne halljuk szavát.20Utol is ért minket az a sok nyomorúság és átok, amelyet az Úr Mózesnek, szolgájának mondott, amikor kivezette atyáinkat Egyiptom földjéről, hogy tejjel-mézzel folyó országot adjon nekünk, – amint azt a mai nap mutatja.21Nem hallgattunk az Úr, a mi Istenünk szavára azoknak a prófétáknak megannyi beszéde ellenére sem, akiket ő hozzánk küldött,22hanem elmentünk valamennyien gonosz szívünk indulatát követve más isteneket szolgálni, és azt cselekedtük, ami gonosz az Úr, a mi Istenünk szeme előtt.
Ezt a kis könyvet Báruknak tulajdonítják, aki Jeremiás társa és titkára volt. Valószínűleg a törvényt tisztelő vallásos férfiak egy csoportjához, a haszidokhoz (héberül: haszidim ’jámborok, istenfélők’, görög-latin formában: haszideusok) tartozott. Ők soha nem szűntek meg reménykedni abban, hogy Isten üdvözítő szándékkal közvetlenül avatkozik be a történelembe. A bizakodó imádság volt a választott fegyverük. Mélyen átérezték Izrael egész népéhez fűződő kapcsolatukat, és a nép szomorú helyzetét az előző nemzedékek bűnei következményének tekintették. Tudják, hogy kisebbségben vannak, de tisztában vannak azzal, hogy Isten előtt az egész népet képviselik. Nem érzik magukat távoli és távolságtartó elitnek, ezért egyfajta lelkiismeret-vizsgálatot tartanak, és megemlékeznek azokról a nagyszerű cselekedetekről, amelyeket Isten Izrael népéért tett. Úgy tűnik, a próféta kollektív lelkiismeret-vizsgálatot akar végezni azzal, hogy megemlékezik az Úr parancsait megszegő nép hibáiról is. Az emberek siralmas helyzete az Istennek és törvényének való engedetlenség következménye: „Attól a naptól fogva, hogy atyáinkat kihozta Egyiptom földjéről, egészen a mai napig engedetlenek voltunk Urunk, a mi Istenünk iránt, és vonakodtunk a szavára hallgatni.” A próféta világosan megmutatja, hol van az Izraelt sújtó gonoszságok gyökere. Szavai nyilvánvalóan arra irányulnak, hogy az emberek tudatára ébredjenek az általuk elkövetett bűnnek, és újra megtérjenek az Úrhoz.
A Szent Kereszt imádsága
