Október 6., hétfő

 

A Santa Maria in Trastevere-bazilikában a betegekért imádkoznak.

 

Jón 1,1–2,1.11. Jónás, a lázadó próféta

1Az Úr szózatot intézett Jónáshoz, Amáti fiához, mondván:²„Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd benne, hogy gonoszsága felhatolt elém.”

Jónás menekülése

³Felkelt erre Jónás, de azért, hogy Tarziszba meneküljön az Úr színe elől, és lement Joppéba. Ott talált is egy Tarziszba induló hajót, megfizette az útiköltséget, és beszállt, hogy Tarziszba menjen velük az Úr színe elől.✴⁴De az Úr nagy szelet bocsátott a tengerre, és nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hajót az a veszedelem fenyegette, hogy összetörik.⁵Megrémültek erre a hajósok, és mindenki a saját istenéhez kiáltott, és a tengerbe vetették a hajón levő tárgyakat, hogy könnyítsenek velük rajta. Ezalatt Jónás, aki a hajó aljába ment le, mélyen aludt.⁶A hajóskapitány ekkor odament hozzá, és azt mondta neki: „Miért alszol olyan mélyen? Kelj fel, hívd segítségül Istenedet! Hátha gondol ránk az az Isten, és nem veszünk el!”⁷Majd így szóltak egymáshoz: „Gyertek, vessünk sorsot, hadd tudjuk meg, ki miatt ért minket ez a veszedelem!” Sorsot vetettek tehát, és a sors Jónásra esett.⁸Erre azt mondták neki: „Mondd el nekünk, miért jött ránk ez a veszedelem? Mi a foglalkozásod, melyik a hazád, hová mégy, és milyen nemzetből való vagy?”⁹Ő azt felelte nekik: „Héber vagyok én, és az Urat, az ég Istenét félem, aki a tengert és a szárazföldet alkotta.”¹⁰Igen megrémültek erre azok az emberek, és azt mondták neki: „Miért cselekedted ezt?” Megtudták ugyanis a férfiak, hogy az Úr színe elől menekült, mivel elmondta nekik.¹¹Majd azt mondták neki: „Mit csináljunk veled, hogy megszűnjék a tenger háborgása ellenünk?” A tenger ugyanis egyre jobban háborgott.

¹Erre az Úr egy nagy halat rendelt oda, hogy elnyelje Jónást; és Jónás a hal gyomrában volt három nap és három éjjel.²Imádkozott ekkor Jónás az Úrhoz, Istenéhez a hal gyomrából,✴³s így szólt:„Szorongatásomból az Úrhoz kiáltottam,és ő meghallgatott engem;az alvilág gyomrából kiáltottam,és Te meghallgattad szavamat.⁴Belevetettél a mélységbe, a tenger közepébe,és az ár körülvett engem.Valamennyi örvényed és hullámodösszecsapott felettem.⁵Azt mondtam: »Elvetettél szemed elől!Bárcsak látnám ismét szent templomodat!«⁶Körülvettek engem a vizek egészen a torkomig,bekerített engem a mélység.Fejemet elborította a hínár,⁷lesüllyedtem a hegyek alapjáig.Örökre összecsukódtak felettem a föld zárai,de te kihúztad a gödörből életemet, Uram, én Istenem!⁸Mikor gyötrődött bennem a lélek, az Úrra gondoltam,és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba.⁹Akik a hiábavaló semmiségekhez, bálványokhoz ragaszkodnak,elveszítik boldogságukat.¹⁰Én azonban hangos hálaadással áldozom majd neked,és megadom, amit fogadtam;az Úrtól jön a szabadulás.”¹¹Ekkor az Úr parancsára a hal kihányta Jónást a szárazra.

 

 

Jónás minden bizonnyal képtelenségnek találta Isten szavait. Hogyan mehetne ő Ninivébe? Ebbe a világvárosba, mely az Izraeli Királyságot Kr. e. 721-ben legyőző, lakosai közül sokakat elhurcoló Asszír Birodalom hatalmas fővárosa volt. Miért hallgatnának rá Izrael legádázabb ellenségei? A prófétának nincsenek kétségei: egy ilyen ádáz ellenség biztosan nem hallgatná meg az ő szegényes prédikációját. Jónás hallja a hívó szót, de megijed, és elmenekül. Ám menekülése kis híján tragikus véget ér. Nemcsak saját maga kerül veszélybe, hanem azok a szerencsétlen tengerészek is, akik fölveszik őt hajójukra, akik paradox módon ahhoz az Úrhoz fohászkodnak, akit nem is ismernek, és aki elől Jónás menekül. Jónás problémájának az a lényege, hogy ki kell lépnie abból a környezetből, amit megszokott, ahol otthonosan mozog. El kell hagynia azt a földet, melyet oly jól ismer. Isten arra hívja, hogy lépje át ezeket a határokat. Az Úr Jónáshoz intézett szavai nekünk is szólhatnának. Hogy ne ijednénk meg, ha el kellene mennünk egy átláthatatlan nagyvárosba, amit ráadásul alig ismerünk. Jónás ellenállása minden bizonnyal ismerős számunkra. Félelmét érthetőnek találjuk. Ez a félelem azonban nemcsak azzal jár, hogy magunkba, a saját horizontunk mögé zár bennünket, hanem megakadályozza Isten szavának terjedését is. Így az evangélium hirdetése megmarad a saját világunk, csoportunk, nemzetünk, népünk határain belül. Jónás végül elvállalja a küldetést, mellyel az Úr megbízta, és elmegy a nagyvárosba. E döntés következtében elkerüli, hogy elnyelje őt a gonosz, és megfulladjon – s az is lehetővé válik, hogy Isten szava működésbe lépjen, és megváltoztassa a hatalmas Ninivét.

Imádság a betegekért