Jón 4,1–11. A próféta panasza és Isten válasza
Miután a niniveiek Jónás prédikációinak hatására megtértek,
a szent könyv írója bemutatja a próféta reakcióját is. Jónás csalódott, amiért
az Úr nem váltja be a fenyegetését, és nem dönti romba a várost. Ám Isten a
ricinusnövény példázatán keresztül Jónást is megtérésre szólítja, vagyis arra,
hogy ismerje föl az ő irgalmasságát. A próféta nem akarta, hogy az Úr
megváltoztassa Ninivével kapcsolatos tervét. Ebben rejlik a szöveg
ellentmondásossága: Jónás csalódott és bánatos amiatt, hogy Isten visszavonta
fenyegetését. Túlságosan könyörületes és jóindulatú ez az Isten! Mindig sokan
vannak olyanok, akik Jónáshoz hasonlóan olyan Istenre vágynak, aki megbünteti a
rosszakat, és megáldja az igazakat. Ez olyan Isten, akit mi is gyakran
elképzelünk magunknak, olyan Isten, akit a mi képünkre és hasonlatosságunkra
alkottunk. Az embernek, aki hozzá van szokva ahhoz, hogy önmagát jónak és
igaznak tartsa, nehéz elfogadnia, hogy Isten irgalmas és együttérző
olyasvalakivel szemben, aki valami rosszat követett el. Ugyanígy érezhettek
azok is, akik Jézust hallgatták, amikor az ellenség szeretetéről beszélt, és
arról az Istenről, aki „fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad
igazaknak is, bűnösöknek is” (Mt 5,45). A szeretet kifejezésének első lépése a
prófétálás: az, ha nem tagadjuk meg senkitől Isten szavát, ha odafordulunk az
emberekhez, hogy az ő könyörületessége elérhessen mindenkihez, és a rosszat
jóvá változtathassa.
Imádság a szentekkel
