Ter
49,2.8–10. Júda megáldása
2Gyűljetek össze Jákob fiai, és halljátok, hallgassátok meg Izraelt, atyátokat!
✴8Júda, téged dicsérnek majd testvéreid, kezed ellenségeid nyakán lesz. Atyád fiai meghajolnak előtted.9Fiatal oroszlán lesz Júda, s a zsákmánytól kelsz fel, fiam. Azután elnyújtózkodik, s úgy fekszik ott, mint egy oroszlán, mint egy nőstényoroszlán. Ki ingerelné?10Nem tűnik el a jel Júdától, sem a királyi pálca a lábától, amíg le nem róják neki az adót, és a népek nem engedelmeskednek neki.11A szőlőtőhöz köti csikóját és a szőlővesszőhöz a nőstény szamár fiát. Borban mossa köntösét, s a szőlő vérében ruháját.12Szeme sötét, mint a bor, foga fehér, mint a tej.
A mai liturgia első olvasmányaként felkínált
szakasz csak egy kis része „Jákob áldásainak”. A Bibliában az áldás annak az
életnek a folyamatosságát fejezi ki, melyet Isten jóságos jelenléte kísér,
akire a hívő ráhagyatkozik. Az Úr, az Áldott, azokat, akik hallgatnak rá és
bíznak benne, saját életében és szeretetében részesíti. Halála előtt
Jákob-Izrael megáldja fiait, és áldásában Izrael törzsének következő atyáiként
írja le őket: arról szól ez, hogy milyen jövő vár Júdára, akinek törzséből a
Messiás születik majd. Júda törzse úgy jelenik meg itt, mint amelyre Isten
Izrael népének kormányzását, a fölöttük való uralmat bízza. „Nem tűnik el a jel
Júdától, sem a királyi pálca a lábától, amíg le nem róják neki az adót, és a
népek nem engedelmeskednek neki.” A Máté által leírt nemzetségtáblából így
kitűnik annak a történetnek a folyamatossága, ami nem a véletlen vagy a sors
gyümölcse. Maga Isten akarta és vezeti, aki az embereken keresztül lehetővé
teszi az üdvtörténet megvalósulását. Júda, Izrael és az Egyház története
egyedülálló: minden nép üdvösségének története, amit maga Isten irányít atyai
szeretetével és gondoskodásával. Ezt a közös történetet, amelynek részesei
vagyunk, és amelynek gyökerei Izrael népének történetére nyúlnak vissza, Isten
miránk is bízta. Nem csupán kevés kiválasztottnak van fenntartva, s még kevésbé
azért, hogy egymás közt és magunkért éljük meg. Az Úr jól tudja, hogy kezünk
gyenge, és gyakran feledékenyek vagyunk. De mégis ránk, bűnösökre és gyengékre
bízza minden nép megváltásának tervét. Ezért kell tudatában lennünk
felelősségünknek. Alázatosan és szerényen indulunk el a Gyermek felé, aki Isten
népének jó pásztora lesz.
Imádság a szentekkel
