December 11., csütörtök

 

Iz 41,13–20. Én vagyok a te megváltód

¹³Mert én vagyok az Úr, a te Istened,aki megragadom jobbodat,és így szólok hozzád: „Ne félj,én megsegítelek!¹⁴Ne félj, te férgecske, Jákob,te kis bogár, Izrael!Én megsegítelek” – mondja az Úr,a te megváltód, Izrael Szentje.¹⁵Íme, cséplőszánná teszlek téged,új és éles fogú cséplőhengerré.Hegyeket csépelsz és törsz össze,halmokat zúzol pozdorjává.¹⁶Feldobod őket, és a szél elviszi,a szélvihar szétszórja őket.Te pedig ujjongsz majd az Úrban,és Izrael Szentjében dicsekszel.

A hazatérés nagyszerűsége

¹⁷A szegények és a szűkölködőkvizet keresnek, de nincs,nyelvük a szomjúságtól kiszárad.Én, az Úr, meghallgatom őket,én, Izrael Istene,nem hagyom el őket.¹⁸Folyókat fakasztok a kopár dombokon,és a völgyek közepén forrásokat;a sivatagot bővizű tóvá teszem,és a kiaszott földet vizek forrásává.¹⁹A sivatagban cédrust növesztek,akácot, mirtuszt és olajfát;a pusztában fenyőt ültetek,szilfát és ciprust egymás mellé,²⁰hogy lássák és megtudják,megfontolják és mindjárt megértsék:az Úr keze művelte ezt,és Izrael Szentje teremtette.

 

Olyan könnyű megfeledkezni az Úr szeretetéről, irgalmáról és erejéről, főleg a nehéz pillanatokban, s átadni magunkat a félelemnek és az elkeseredésnek. A világ bonyolultabbá és nehezen érthetővé vált. Úgy tűnik, a gonosz erői további teret nyertek a teremtett világ leigázása és a népek közötti testvéri kapcsolatok szétrombolása által. Az igazságtalanság növekedni látszik, miközben egyre nehezebb közös álmot találni. Nem jó olyan korban és olyan világban élni, amelyben a félelem és a harag kölcsönösen erősítik egymást, és rossz, konfliktusokkal terhes légkört hoznak létre. Úgy tűnik, semmit sem lehet tenni: végső soron nagyon kicsinyek vagyunk, a próféta kifejezésével élve „férgecskék”, „bogarak”. Ám Izajás emlékeztet bennünket Isten jelenlétére, aki a történelem Ura. A felszólítás, hogy ne féljünk, többször is megismétlődik Izajás próféta könyvének ebben a rövid szakaszában, mintha csak be akarna törni a félelem kapuján, mely nem engedi, hogy meglássuk a minket körülvevő szeretetet. Jézus is hányszor elismétli az evangéliumokban a tanítványoknak, hogy bízzanak benne és ne féljenek! És ha igaz, hogy „vizet keresnek a szűkölködők és a szegények, de nincs, a nyelvük száraz a szomjúságtól”, még annál is igazabb, hogy az Úr gyorsan segítségükre siet. A próféta Izrael népének új kivonulásáról beszél, a babiloni fogságból való szabadulásról: ez az előzőnél, az Egyiptomból való kivonulásnál is mélyrehatóbb szabadulás lesz. Ha ugyanis Izrael népe a pusztai vándorlás során, első szabadulása után sziklából fakadt vízzel oltotta szomját, az Úr most az egész pusztaságot fogja tóvá változtatni és „vizek forrásaivá a kiaszott földet”. Az Úr szeretete egyre nagyobb csodákat visz végbe népéért.

Imádság az Egyházért