December 28., a Szent Család vasárnapja

 

Az aprószentek emléknapja: imádkozzunk mindazokért, akik erőszak áldozataként halnak meg, az anyaméhtől az időskorig.

 

Sir 3,2–6.12–14; Zsolt 128 (127); Kol 3,12–21; Mt 2,13–15.19–23

3Azután, hogy elmentek, megjelent Józsefnek álmában az Úr angyala, s ezt mondta neki: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, s maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresi a gyermeket, meg akarja ölni.”14Fölkelt, s még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elmenekült Egyiptomba.15Ott maradt Heródes haláláig. Így beteljesedett, amit a próféta szavával mondott az Úr: „Egyiptomból hívtam az én fiamat.” 

✴19Amikor Heródes meghalt, megjelent Egyiptomban álmában Józsefnek az Úr angyala,20és így szólt hozzá: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak, akik a gyermek életére törtek!”21Erre fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és Izrael földjére ment.22De amikor meghallotta, hogy Archelausz uralkodik Júdeában apja, Heródes után, félt odamenni, ezért egy álmában kapott utasításra Galilea tartományba költözött.23Odaérve Názáret városában telepedett le. Így teljesedett a próféták jövendölése: „Názáretinek fogják hívni.” 

A karácsonyt követő első vasárnapon az angyal hozzánk is úgy szól, ahogyan Józsefhez: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját.” Igen! Most azonnal magunkkal kell vinnünk a Gyermeket, be kell fogadnunk szívünkbe, életünkbe, gondolatainkba. Hiszen a karácsony éppen ezt jelenti: magunkkal vinni a Gyermeket. A mai szentmise a názáreti szent családot állítja elénk. Isten Igéje pedig sok gondolatot ébresztenek a különleges családnak a története kapcsán. Az első: a gyerekeknek szükségük van anyára és apára, és ez Jézusra is igaz volt. Ez egy olyan dimenzió, amelyet néha alábecsülnek, sőt el is felejtenek az emberek. A szülőkben is előtérbe kerülhet az önérdek, anélkül, hogy figyelembe vennék, hogy a kicsiknek szükségük van apára és anyára. A kisgyermekek nem tudnak testileg és lelkileg egészségesen felnőni a szüleik nélkül. Azt is mondhatjuk, hogy a család néha nem elég. És ez igaz. Különösen akkor, ha hiányzik az anyai és apai szeretet. A karácsony most visszatér, hogy mindenkinek, minden családnak azt mondja: fogadják be Jézust, fogadják be a gyermekeket. Amikor ma az egyházi liturgia azt kívánja tőlünk, hogy szemléljük ezen a napon Máriát és Józsefet Jézussal, azt hangsúlyozza, hogy mennyire nagy szükségük van a gyermekeknek a családra, különösen is életük első éveiben. Jézussal is ugyanígy volt ez.

Van azonban egy második megfontolandó szempont is. Máriának és Józsefnek is szüksége volt Jézusra. Nélküle létre sem jött volna ez a család. Ez a tény közvetlenül kapcsolódik Isten misztériumához, amelynek középpontjában a teremtő dimenzió áll. A Hiszekegyben ugyanis azt mondjuk, hogy a Szentháromság misztériumában a Fiú „született, de nem teremtmény”. A szeretet misztériumában ott van a teremtés misztériuma is. Mária és József példás figyelemmel gondoskodnak Jézusról. Megmentik őt Heródes kegyetlenségétől, segítik a felnövekedésben, keresik, amikor eltűnik. Hallgatnak rá, amikor hatalommal beszél hozzájuk. Jézus marad a család középpontja és a szeretet mestere. Aki magával viszi Jézust, megtanul szeretni; és ellenkezőleg, aki az önszeretetnek engedi át magát, gonosz lesz, és elidegeníti azokat, akik közel állnak hozzá, sőt – sajnos – akár fel is emészti őket. A názáreti család marad mindenkor az az ikon, amelyre fel kell néznünk, hogy családjaink szilárdabbak legyenek a szeretetben, és erősebbek egy igazságos és békés világ építésében.

Karácsonyi imádság