December 19., péntek

 

Bír 13,2–7.24–25. Sámson születése az egész nép megszabadítására

2Volt egy Szoreából, Dán törzséből való ember, Mánoah volt a neve. Felesége meddő volt, és nem volt gyermeke.3Az Úr angyala megjelent az asszonynak, és így szólt hozzá: „Magtalan vagy, és nincs fiad.4Most azonban vigyázz magadra, ne igyál se bort, se szeszes italt, és tisztátalant se egyél,5mert fogansz, és fiút szülsz. Borotva ne érintse fejét, mert ez a gyermek Isten nazírja lesz anyja méhétől fogva. Ő lesz, aki majd elkezdi Izraelt kiszabadítani a filiszteusok kezéből.”6Az asszony elment, és elmondta férjének: „Megszólított Istennek egy embere. Isten angyalára hasonlított, olyan fönséges volt. Megkérdeztem tőle, honnan jött, de nem mondta meg nekem a nevét.7Ellenben így szólt hozzám: Fogansz, és fiút szülsz. Ezért mostantól ne igyál se bort, se szeszes italt, és ne egyél semmi tisztátalant, mert ez a gyermek Isten nazírja lesz anyja méhétől kezdve halála napjáig.”

24Az asszony fiút szült, és Sámsonnak nevezte el. A gyermek felnőtt, az Úr megáldotta,25és az Úr lelke irányítani kezdte Mahane-Dán táborában, Szorea és Estaol között. 

Sámson születését két híradás jelenti be, mintegy hangsúlyozandó, hogy az Úr már születése előtt kiválasztotta őt. Ez megkülönbözteti őt a bírák között, akikről a könyv szól. Az asszony meddő, és férjével együtt Isten közbeavatkozásáért könyörög. Az Úr angyala megjelenik az asszonynak, és bejelenti neki, hogy fia fog születni, aki felszabadítja Izraelt. Ezért Istennek kell majd szentelni őt („nazír” lesz). A Számok könyvének 6. fejezete leírja a nazír kötelezettségeit: tartózkodnia kell a bortól (amelyet valószínűleg a kánaáni vallás jelképének tartottak), tartózkodnia kell a holttestek érintésétől, nem vehet el idegen nőt, és nem vághatják le a haját. Ez az Istennek szentelés Sámson esetében végérvényes volt. Az anya először teljesíti a nazírság szabályait, és ennek eredményeként elnyeri fiának felszentelését. A szülők imája meghallgatásra talál. De a születendő fiú nem az ő örömükre érkezik. Azért születik, mert meg kell szabadítania Izrael népét. Születése mintha Jézusét vetítené előre. Valójában Sámson története más: a felnőttkort elérve Isten megáldja őt, és kinyilvánítja neki Lelkét. Sámson tudja, mi a küldetése, és megvan benne minden, ami ennek betöltéséhez szükséges, de – amint azt a következő fejezetek elbeszélik – elfordul tőle. Megtagadja a nazirátus fogadalmait, vagyis azt az ígéretet, hogy Isten szolgálatára szenteli magát; önmaga és saját személyes vágyainak szolgálatába áll, erejét fitogtatja, felejtve, hogy azt Istentől kapta, a nép szolgálatára. Sámson tehát engedi, hogy magával ragadja őt a büszkeség és az önszeretet, olyannyira, hogy Istennek, akitől pedig mindent kapott, semennyi teret nem hagy az életében. Nem ismeretlen számunkra ez a történet. Ha megfeledkezünk mindarról, amit tőle kaptunk, eltávolodunk Istentől és gyökerestül eltűnik belőlünk a hála. Ismerjük fel alázatosan, milyen nagy Isten szeretete irántunk, mert ezen át vezet az üdvösség útja.

A Szent Kereszt imádsága