Szent
János apostol és evangélista ünnepe: ő volt a tanítvány, akit kedvelt Jézus, és
aki a kereszt alatt Máriát saját anyjaként fogadta magához.
Boldog Salkaházi Sára vértanúságának emléknapja, akit 1944-ben ezen a napon
lőttek a Dunába, mert üldözött asszonyok és lányok életét mentette.
Jn 20,2–8. János és Péter az üres
sírhoz fut
János egyike annak a négy tanítványnak, akiket
Jézus elsőként hívott magához. A hagyomány úgy tartja, hogy János az a
tanítvány, „akit kedvelt Jézus”. Az utolsó vacsorán egyedül ő hajthatta fejét
Jézus keblére, majd Péterrel és Jakabbal együtt elkísérte őt az Olajfák
hegyére, amikor halálfélelemmel küzdött. A többi tanítványhoz hasonlóan azonban
ő is elmenekült, és magára hagyta Jézust, de aztán rögtön visszatért, és
nyomdokaiban járva követte egészen a keresztig, ahol elfogadta a meghívást,
hogy magához vegye Jézus anyját, Máriát. Ebben az evangéliumi részben húsvét
napjának hajnalán találkozunk vele, amikor Péterrel együtt a sír felé fut.
Fiatalabb volt Péternél, ezért hamarabb ért oda, látta a leplet a földön, de
nem ment be, hanem megvárta a nála idősebb Pétert. Az egyházatyák így
kommentálják ezt: a szeretet gyorsabban fut, és előbb ér oda. Mindazonáltal
János képes volt megvárni, hogy testvére megérkezzen, és együtt menjenek be a
sírboltba. Az ember soha nem fut egyedül. Jézus tanítványai számára a „mi”,
vagyis a közösség mindig többet ér, mint az „én”. Jézus ezt nyilvános működése
idején megtanította nekik, amikor mindenhová kettesével küldte őket. Ketten
léptek be a sírba. S amint János belépett: „Látta, és hitt.” Megértette, hogy
Jézus testét nem lophatták el (hiszen ott voltak a leplek, ahová letették
őket), és hitt. A negyedik evangélium és a levelei által őrzött
tanúságtételének középpontjában az Isten és a testvérek szeretetének hirdetése
áll mint a Mester üzenetének lényege.
Karácsonyi imádság
