Iz
9,1–6; Zsolt 96 (95); Tit 2,11–14; Lk 2,1–14
A karácsonyi evangélium József és Mária
utazásáról számol be, amely fölfelé vezetett. Nekünk is „föl” kellene mennünk
Betlehembe, hogy találkozzunk a Megváltóval. Ott pedig nekünk is azt mondhatja
ma az angyal, amit egykor a pásztoroknak mondott: „Találtok egy jászolba
fektetett, bepólyált gyermeket.” Abból a jászolból indul el az üdvösség új
története, ami egy alázatos és megvetett kicsiny csoporttal, a pásztorokkal
veszi kezdetét, akik viszont örömmel fogadják a Gyermeket. A karácsony azt kéri
tőlünk, fogadjuk be a Gyermeket, aki a „béke fejedelme”. Ugyan fegyvertelen,
mégis „messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége” –-
ahogyan Izajás próféta megírta. Abban a Gyermekben megtestesül mindaz a sok-sok
gyermek, akik sírnak a háborúk és az erőszak miatt, s arra kér bennünket, hogy
hallgassuk meg mindazok véget nem érő panaszát, akiknek nincs már bizodalmuk a
jövőben. Abban a Gyermekben összpontosul a megújult, testvéri szeretettel
átitatott és a gonoszság mélyéből megmentett, új testvériséget létrehozó világ
álma. Ahogyan Pál apostol írja Titusznak: „Megjelent ugyanis megváltó Istenünk
kegyelme minden ember számára”. Igen, ezen az éjszakán – egy embertelen világ
éjszakájában – ismét megjelenik a karácsony titka, hogy még erőteljesebben
hirdessük az evangélium üzenetét a szegényeknek; hogy az eljövendő béke
próféciája még kézzelfoghatóbbá váljon.
Fogadjuk be a karácsony misztériumát! Ne
féljünk újjászületni a Gyermekkel! Ne féljünk hagyni, hogy Ő vezessen
bennünket. Tőlünk mindössze annyit kér ezen a karácsonyon, hogy szülessünk újjá
vele, hogy a szeretetéből élhessünk. Ugyanazt kéri tőlünk, amit egykor a
pásztoroktól is, akik, miután látták a gyermeket, „hazatértek, dicsőítették és
magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak, és úgy láttak, ahogy
tudtul adták nekik”. Eszükbe sem jutott, hogy megvessék. Örömmel befogadták, és
rögtön beszélni kezdtek róla: Amikor meglátták őket, hírül adták nekik azt,
amit a gyermek felől hallottak.” (Lk2, 17 – Káldi-Neovulgáta fordítás)
Befogadták, és emberek pásztorai lettek. Tudatlanok voltak, de új, bölcs
szavakat kaptak, hogy továbbadhassák a karácsony örömét, s így velük vette
kezdetét az új történet, amely évszázadokon átívelve egészen napjainkig tart.
Sokan várják az örömhírt, hogy újjászülethessenek egy derűsebb életre; sokan
várják a közösséget, hogy együtt álmodhassanak a békéről; kopogtatnak az
ajtajain, hogy segítséget kérjenek; kinyújtják a kezüket, hogy valaki kézen
fogja és elkísérje őket. Az a Gyermek válasz a világunkban jelen lévő szeretetvágyra.
