Mal 3,1–4.23–24. Az Úr hírnöke
Malakiás könyvének utolsó sorai Jézus
eljövetelére irányítják figyelmünket, aki majd beteljesíti a Törvény és a próféták
igéit. Malakiás próféta bonyolult korszakban élt, amikor Izrael hite vita
tárgyát képezte a gyorsan és váratlan irányba változó világban. Mit tehet egy
kicsiny, függetlenségétől és autonómiájától megfosztott nép a terjeszkedő,
elnyomó, nagy népekkel szemben, amelyek a kis népeket fenyegetik, s ráadásul
veszélybe sodorják Izrael hitének tisztaságát is? A hívők mindig felteszik ezt
a kérdést az olyan korszakokban, amelyekben sok változás történik. Talán meg
kell adnunk magunkat, alkalmazkodnunk kell, be kell hódolnunk a domináns
kultúrának? Bele kell törődnünk a gonosz erejébe? A hatalmasok erejének
logikájába? Az előző
fejezetben Malakiás utolsó szavai annak a népnek a kérdését idézik, amely
igaznak hitte magát, és úgy érezte, Isten mégis távol van a fáradalmaitól és a
problémáitól: „Hol van hát az igazság Istene?” Az Úr azonban nem hagyta magára
népét, nem feledkezett meg róla. Éppen ellenkezőleg, túláradó irgalmasságában
előre megígérte, hogy közbe fog lépni: „…elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse előttem
az utat. Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, és a szövetség
angyala, aki után vágyakoztok. Lám, már jön is! – mondja a Seregek Ura.” Isten
hírnökei, szavának prófétái ma sem hiányoznak. Ők azok, akik segítenek nekünk
előkészíteni az Úr útját. Hittel és nyitott szívvel kell meghallgatnunk, amikor
az evangéliumot hirdetik és befogadnunk azt, hiszen az evangélium hirdetése
mindenkor elvezet bennünket az Úrral való találkozáshoz. Mi több, késedelem
nélkül válaszol kereső szavunkra és imádságunkra. Ma és holnap legyen
intenzívebb az imádságunk: ez segít majd, hogy készen álljunk a nemsokára
megszülető Gyermek befogadására.