December 29., hétfő

 

Szent Dávid próféta emléknapja: neki tulajdonítanak több zsoltárt – a zsidók és a keresztények imádsága ősidőktől fogva a zsoltárokból táplálkozik.

Canterburyi (Becket) Szent Tamás (†1170) emléknapja: az igazságosságnak és az Egyház méltóságának védelmezője volt.

 

1Jn 2,3–11. Aki szereti testvérét, megmarad a világosságban

 3Abból tudjuk meg, hogy megismertük, hogy megtartjuk a parancsait.4Aki azt mondja: „ismerem”, de a parancsait nem tartja meg, az hazudik, és nincs benne igazság.5De aki megtartja tanítását, abban Isten szeretete valóban tökéletes. Innen tudjuk, hogy őbenne vagyunk.6Aki azt állítja, hogy benne marad, annak úgy kell járnia, ahogyan ő járt.7Szeretteim, nem új parancsról írok nektek, hanem a régi parancsról, amelyet kezdettől tartotok. A régi parancs az a tanítás, amelyet hallottatok.8Másfelől mégis új parancsról írok nektek. Ez benne és bennetek igaz, hiszen már oszladozik a sötétség, és világít az igazi világosság.9Aki azt állítja, hogy a világosságban él, de gyűlöli testvérét, az még mindig a sötétségben van.10Aki szereti testvérét, megmarad a világosságban, s nem szolgál botrányul másoknak.11Aki azonban gyűlöli testvérét, az sötétségben van, a sötétségben jár, és nem tudja, hová megy, mert a sötétség megvakította.

János első levele kísér bennünket ezekben a karácsony utáni napokban, mintegy elénk tárva a Jézus születésének csodájából fakadó szeretet szavait. Csak ez a szeretet, Isten szeretete tudja megértetni velünk a megszületett Gyermek misztériumának szépségét és erejét. Szorosan összefügg ez a szabadulás vágyával, amely mélyen gyökerezik minden ember szívében. Olyan vágy ez, amely nyugtalanít bennünket. Ez a nyugtalanság pedig az első lépés ahhoz, hogy kilépjünk önmagunkból, saját önzésünkből. János apostol megmutatja az Úr megismerésének egyszerű útját. Nem jól megtervezett erőfeszítésekre van szükség, hanem egyszerűen arra, hogy megtartsuk parancsait. Aki meghallgatja és gyakorlatra váltja szavát, az benne marad Istenben, arról el lehet mondani, hogy „Isten szeretete valóban tökéletes” benne. Nem mi vagyunk tökéletesek a képességeink révén, hanem a nekünk ajándékozott szeretet tökéletes. Aki befogadja ezt a szeretetet, az maga is a tökéletesség útján jár, mert magának Istennek a szeretete vezeti. Az apostol hangsúlyozza, hogy a szeretet új és egyben régi parancs. Az evangélium lényege. Isten Jézusban testet öltött szeretete gyökeres fordulat az emberi történelemben. Jézussal új távlat, új látásmód lehetősége nyílt meg az emberiség előtt, feltűnt „az igazi világosság”, amely eloszlatja a világot elborító sötétséget. Isten szeretetének fénye ez, amely arra vezet, hogy mindenkit szeressünk, kivétel nélkül, még az ellenségeinket is. Aki nem fogadja be, nem éli meg ezt a szeretetet, az „a sötétségben jár, és nem tudja, hová megy, mert a sötétség megvakította”.

Karácsonyi imádság