Szent
István diakónus, az első vértanú emléknapja
Mt 10,17–22. A tanítványok üldöztetése
Karácsony második napján a liturgia az első
mártírra, Szent Istvánra emlékezik. Az Egyház úgy tekint rá, mint tulajdon Fiát
megváltásunkért a földre elküldő Atya szeretetének első gyümölcsére. A vértanúk
emlékezete segít, hogy elgondolkodjunk Isten Fia megtestesülésének gyümölcsein:
ezek juttatják el az embereket a szeretet országába. A mai evangélium Jézusnak
a tizenkettőhöz intézett kijelentését állítja elénk: „…úgy küldelek titeket,
mint bárányokat a farkasok közé.” Amikor a tanítványok meghallották ezeket a
szavakat, nyugtalankodni kezdtek. Jézus azonban megerősítette őket, mondván,
hogy velük lesz mindennap, a világ végéig. István az első tanúságtevő, az első,
aki Mesterét követve életét adta az evangéliumért. István Pállal együtt
Gamáliel iskolájába járt, majd az apostolok tanítványaihoz csatlakozott, és
később a szeretetszolgálatért felelős hét diakónus közé választották, s ott
mindenekelőtt az özvegyek megsegítésével foglalkozott. „Kegyelemmel és erővel
eltelve nagy csodákat és jeleket művelt a nép körében” – olvassuk az Apostolok
Cselekedeteiben. Nem hallgathatott az evangéliumról, amely megváltoztatta az
egész életét. Nem adta föl akkor sem, amikor ellenállásba ütközött és támadások
érték. István a hit erejével tanúskodott tovább az evangéliumról, egészen vére
ontásáig. Mesterének példája nyomán megkövezése közben arra kérte Istent, vegye
magához lelkét és bocsásson meg üldözőinek. Ő lett a kereszténység történetének
első vértanúja, ő vezeti azok seregét, akik bárhol és bármely korban életük
feláldozása árán is tanúskodtak, s tanúskodnak ma is az evangéliumról. Ma is
sokan vannak, akik bárányok a farkasok között: az első vértanú, István mellett
így Boldog Floribert-ről is megemlékezünk. Ő is láthatta, „hogy nyitva az ég,
és az Emberfia ott áll az Isten jobbján”. Ma a mennyben vannak, és „színről
színre látják” Istent, minket pedig megerősítenek abban, hogy „hősiesség”
nélkül nem lehet Jézus tanítványának lenni.
Karácsonyi imádság