Ter 3,9–15.20; Zsolt 98 (97); Ef 1,3–6.11–12; Lk 1,26–38
26A hatodik hónapban Isten elküldte Gábor angyalt Galilea egyik városába, amelynek Názáret a neve,27egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve pedig Mária.✴28Bement hozzá az angyal, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.”29Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez.30Az angyal pedig folytatta: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.31Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni őt. (Iz 7,14)32Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját,33és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és országának nem lesz vége.” (2Sám 7,13; Iz 9,6)34Mária erre így szólt az angyalhoz: „Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?”35Az angyal ezt felelte neki: „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; s ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni.36Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van – ő, akit magtalannak hívtak -,37mert Istennek semmi sem lehetetlen.” (Ter 18,14; Jób 42,2)38Mária erre így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” És eltávozott tőle az angyal.
A mai ünnep – az adventi időszak közepén – arra hív bennünket, hogy emeljük fel tekintetünket Máriára, Jézus anyjára: az Úr őt választotta ki, hogy egy új történelmet kezdjen népével és az egész emberiséggel. És már fogantatásától kezdve őt választotta. Mária misztériumába beletartozik az Egyház misztériuma is, amely Isten szívéből született, és a történelem végén arra rendeltetett, hogy az Úrral legyen a mennyei Jeruzsálemben. Ez a látomás valóban evangélium, jó hír a mi korunk számára, amelyet olyan keményen befolyásol a gonosz hatalma, mint a teremtés kezdetén tette a csábító kígyó. A bűn után az Úr nem bünteti az ősöket, sőt, amikor elhagyják a kertet, betakarja, oltalmazza őket, hogy legalább egy kicsit védve legyenek a történelem hidegétől. Isten haragja a gonoszra, a kígyóra irányul: „Ő [ti. az asszony –a ford.] széttiporja fejedet”. Az az asszony természetesen Mária, de egyben az Egyház is. Valójában mindannyian arra vagyunk hivatottak, hogy a gonoszt a fejénél tapossuk el, hogy többé ne uralkodjon az emberek felett. Máriához hasonlóan természetesen mi is feltehetjük a kérdést az angyalnak, Isten Igéjének: „Hogyan válik ez valóra?” Igen, hogyan tudunk véget vetni a háborúknak, hogyan tudjuk eltávolítani a világot továbbra is sújtó számos csapást? Mit tehetünk mi, szegény férfiak és szegény nők? „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával – válaszolta az angyal Máriának. Ő pedig ezt mondta: Itt vagyok, „legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1,38). Hagyta, hogy azután életét ezek a szavak vezéreljék.
Olyan misztérium ez, amely mindannyiunkat érint: hagyjuk, hogy az ige vezessen minket, és egy új korszak, egy új történet nyílik meg előttünk, még a mi korunkban is. Gyengék és törékenyek vagyunk, mégis az Úr a világ teremtése óta kiválasztott bennünket, ahogyan Pál apostol írja az efezusiaknak, hogy szentek és szeplőtelenek legyünk, és vele együtt részesüljünk az új üdvösség idejében. Épp ebben a bizonytalanságokkal és félelmekkel, erőszakkal és háborúkkal teli történelmi pillanatban hív minket arra az Úr, hogy legyünk merészebbek, kreatívabbak, nagylelkűbbek, és vigyünk több tüzet ennek a világnak az éjszakájába.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
