Szent
Ambrus (†397) milánói püspök emléknapja: népe pásztoraként, a szegények és a
gyengék oltalmazójaként, az Egyház erős védelmezőjeként szállt szembe a császár
önhittségével.
Iz 11,1–10; Zsolt 72 (71); Róm 15,4–9; Mt 3,1–12
1Ama napokban eljöve keresztelő János, tanítván Judea pusztájában,2és mondván: Tartsatok bűnbánatot! mert elközelgetett mennyeknek országa.Márk 1,4Luk. 3,33Mert ez az, kiről szólott Izaiás próféta, mondván: A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenesekké az ő ösvényeit.Márk 1,3Luk. 3,44János öltözete pedig teveszőrből vala, és bőröve ágyékai körűl; eledele pedig sáska és erdei méz vala.5Akkor kiméne hozzája Jerusalem és egész Judea és Jordán körűl az egész tartomány.Márk 1,56És megkereszteltetnek vala tőle a Jordánban, megvallván bűneiket.7Látván pedig sokakat jőni az ő keresztségére a farizeusok és szadduceusok közől, mondá nekik: Viperák fajzati! ki tanított titeket futni a jövendő harag elől?Luk. 3,78Teremjétek tehát a bűnbánat méltó gyümölcseit.9És ne mondjátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk; mert mondom nektek, hogy hatalmas az Isten e kövekből is Ábrahámnak fiakat támasztani.Ján. 8,3910A fejsze már a fák gyökerére tétetett. Azért minden fa, mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágatik és tűzre vettetik.11Én ugyan vízzel keresztellek titeket bűnbánatra, a ki pedig utánam jövendő, erősebb nálamnál, kinek nem vagyok méltó saruit vinni, ő titeket Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni.Márk 1,8Luk. 3,16Ján. 1,26.2712Kinek kezében van szórólapátja, és megtisztítja szérűjét; és összegyüjti búzáját a csűrbe, a polyvát pedig megégeti olthatlan tűzzel.
Adventi utunk első lépései közepette az
evangéliumban Keresztelő János prófétával találkozunk. Nem Jeruzsálemben
prédikál, mint a többi próféta, hanem távol a hatalmasok palotáitól, a
sivatagban, amely egy igen jelentőségteljes helyszín. A hely kiválasztása azt sugallja,
nem várhatjuk Isten országát úgy, hogy nyugodtan élünk megszokásaink világában,
és azt gondoljuk, nincs semmi új, amiben reménykedhetnénk. Ki kell lépnünk
önmagunkból, életünk megszokott színtereiről, még akkor is, ha az éppen a szent
város temploma, és el kell mennünk oda, ahol az Úr építi országát. Keresztelő
János kortársai megérezték ezt, olyannyira, hogy Máté evangélista megjegyzi:
„Kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész vidéke. Megvallották
bűneiket, s ő megkeresztelte őket a Jordán folyóban.” Mindenki kiment, hogy
választ keressen gyötrő félelmeire egy olyan időben, amikor nem volt remény a
békés jövőre. Mintha egyre terjedt volna a felismerés az emberek körében, hogy
szükség van egy új időre, egy új világra.
Feltételezhetjük, hogy Keresztelő János jól
ismerte Izajás szavait. A béke ideje, amelyre Izajás várt, éppen az az idő,
amikor együtt lakik a farkas a báránnyal, a párduc a gödölyével, és egy
kisgyerek terelgeti mindet. Prófétai álom ez egy olyan világról, amelyből eltűnt
az erőszak, a háború, a konfliktusok, a gyűlölet; amelyet eltöltött a Messiás
szeretetének és igazságosságának ereje egy–
kisgyermeké, aki a béke hercege lesz. Érkezőben volt már ez az idő, és a
Keresztelő megérezte ezt. Most pedig itt áll mindannyiunk előtt, hogy átadja
nekünk a benne élő feszült várakozást, a béke országának várását. Ő nem
törődött bele, hogy a világ tele van erőszakkal. Várta a Messiás eljövetelét.
Vágyott a vele való találkozásra, s egyben küldetése volt, hogy másoknak is
megmutassa őt. Heródes börtönében talán feltámadt benne a kétely, hogy hiába
futott, ezért elküldte követőit, hogy kérdezzék meg Jézustól, ő-e a Messiás,
akinek el kell jönnie, vagy nem. És Jézus azt mondta az ámuló tanítványoknak:
„Menjetek és jelentsétek Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: vakok
látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak
feltámadnak, a szegényeknek meg hirdetik az evangéliumot” (Lk 7,22). Keresztelő
János abban a pillanatban valószínűleg teljesen és mélységében megértette, hogy
Jézus a Messiás, és hogy Isten országa elkezdődött a földön. Az élet lényege,
hogy találkozzunk Jézussal, és kövessük őt abban, hogy megéljük a szeretet
evangéliumát mindenkivel, különösen is a szegényekkel. Így volt ez a Keresztelő
életében. Így van ez a mienkben is.
