Xavéri
Szent Ferenc (†1552) emléknapja: jezsuita misszionárius volt Indiában és
Japánban.
Iz 25,6–10a. Az Úr lakomát készít
minden népnek
6És a seregek Ura minden népnek e hegyen kövérségből szerez lakomát, a szüret, a velős kövérség, a seprő nélküli bor lakomáját.7És szétszakítja e hegyen a köteléket, mely minden népet szorongatott, és a lepelt, mely minden nemzetre kiterjedett.8Megrontja a halált mindörökre; és az Úr Isten elveszi a könyhullatást minden orczáról, és népe gyalázatát elveszi az egész földről, mert az Úr szólott.9És mondatik majd az napon: Ime a mi Istenünk ez! vártuk őt, és megszabadít minket; ez az Úr! várakoztunk rája, s örvendezünk és vigadunk az ő szabadításában.10Mert az Úr keze nyugszik e hegyen
Az üdvösséget az Úr által a Sion hegyén minden
nép számára készített lakoma képe jeleníti meg. Az adventi idő ennek a
lakomának az örömét engedi előre megízlelnünk. De még ma is sokan– túl
sokan! – vannak azok, akiket kirekesztenek a „bőséges” lakomáról, sőt még a
gazdagok asztaláról lehullott morzsáktól is megfosztják őket, ahogy Jézustól
halljuk majd a szegény Lázárról szóló példázatban. Sajnálatos módon a
globalizáció nem járt együtt az asztal kibővítésével, hogy mindenki részt
vehessen ezen a lakomán. Ez a prófécia azonban föltárja előttünk Isten nagy álmát,
aki éppen azért küldi el a Fiát, hogy ezt valóra váltsa. Nem csupán arról van
szó, hogy egyedül senki sem üdvözül, de olyan sincs, hogy az üdvösség csak
bizonyos emberek számára lenne fenntartva. Az üdvösség mindenkié. A próféta
világossá teszi: az Úr saját kezével készít lakomát a népek számára, éppen
azért, hogy senki se legyen kirekesztve belőle, és mindenki megízlelhesse a
vele és a többiekkel való közösség édességét. Jézus, aki jól ismeri a prófétai
hagyományt, szintén lakomához hasonlítja a mennyek országát (Lk 14,15–24),
ahová Isten meghívja a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat. Tudatában
kell lennünk, hogy a mennyek országának lakomája nem csak az idők végezetével
jön el. Isten már most munkálkodik. Ezen a lakomán már most leveszi a fájdalom
„fátylát”, mely eltakarja a földön élő kirekesztett, félreállított embereket.
Sajnos gyakran látjuk az igazságtalanság, a háborúk, az erőszak és velük együtt
a halál terjedésének botrányát. És Pál apostol szavaival mondhatjuk: „Halál,
hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod? A halál fullánkja a bűn, a bűn
ereje pedig a törvény. De legyen hála Istennek, mert ő győzelemre segít minket,
Jézus Krisztus, a mi Urunk által.” (1Kor 15,55–57)
