1Sám
1,24–28. Hanna hálaéneke
Sámuel könyvének most olvasott részlete azután
következik, hogy Hanna imádsága, amelyben fiúgyermeket kér az Úrtól,
meghallgatásra talált. Hazatérve ugyanis „Elkana együtt volt feleségével,
Hannával, és az Úr megemlékezett róla”. Az idősödő asszony szívből jövő imája
arra sarkallja az Urat, hogy fordítsa felé a tekintetét. Egyértelmű utalás ez a
közelgő karácsony misztériumára. Hanna imádságában jelen van a szegények és
gyengék hosszú sorának, az egész megváltást szomjazó emberiségnek a könyörgése.
Az Úr meghallgatja azoknak az imáját, akik hittel fordulnak hozzá. Hanna
meghallgatást talál, és megkapja Istentől a gyermeket, akit kért. Sámuelnek
nevezi el, ami annyit tesz: „az Úrtól könyörögtem ki”. Sámuel valóban az
imádság gyermeke, Hanna pedig drága ajándékként vigyáz rá. Amikor elválasztotta
a gyermeket, vele együtt felment Silóba, és mindjárt felkereste Élit. Így
akarta beteljesíteni az Úrnak tett fogadalmát. Hanna tudatában volt annak, hogy
Isten milyen rendkívüli irgalmasságot cselekedett vele, és nem feledkezett meg
a kapott jótéteményekről. Nem tartja meg magának a fiút, hanem – ahogy ígérte –
az Úr kezébe adja. Megtapasztalta Jahve hatalmát, és biztos volt abban, hogy
fia erősebb és biztosabb kezekben lesz az Úrnál, mint az ő kezében. Isten
iránta való hűségét ő is hűséggel viszonozta. Ez az asszony a hívő ember
példájaként áll Izrael előtt, és előttünk is. Benne annak a szövetségnek a
jelentése mutatkozik meg, amelyet Isten kötött Izraellel. Hannával együtt mi is
tudjuk, hogy Izrael új élete Isten hatalmából születik, ebből a
megmagyarázhatatlan és ellenállhatatlan hatalomból, amely mégis erős és
konkrét. A meglepő a dologban az, hogy ezt a hatalmat az alázatos Hanna kitartó
imádsága hívja életre, eszközli ki. Ennek az idősödő asszonynak nem voltak
különleges képességei, sem különleges elvárásai, de kitartott az imádságban,
befogadta Isten áldását, és méhének gyümölcsét az Úr szolgálatába ajánlotta.
Imádság a szegényekért
