December 30., kedd

 


Laurindo (†1989) és Madora (†1991) emlékezete: a Sant’Egidio közösség két fiatal mozambiki tagja háborúban halt meg. Velük együtt emlékezünk meg minden fiatalról, akik a konfliktusok és az erőszak áldozatai lettek.

 

1Jn 2,1217. Aki Isten akaratát teljesíti, az marad meg örökre

12Gyermekeim, írom nektek, hogy bűneitek bocsánatot nyertek az ő nevében.13Írom nektek, apák, hogy megismertétek azt, aki kezdet óta van. Írom nektek, ifjak, hogy legyőztétek a gonoszt.14Írtam nektek, kedves gyerekek, hogy megismertétek az Atyát. Írtam nektek, apák, hogy megismertétek azt, aki kezdet óta van. Írtam nektek, ifjak, hogy erősek vagytok, az Isten tanítása bennetek van, és legyőztétek a gonoszt.15Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete,16mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból.17De a világ elmúlik a kívánságaival együtt. Csak aki Isten akaratát teljesíti, az marad meg örökre. 

Az apostol ünnepélyes, hármas megszólítással fordul minden hívőhöz. „Gyermekeimnek” szólítja őket, mert az ő jóvoltából születtek a hitre, de „apáknak” is, mert az ő feladatuk, hogy az Egyház új hívekkel gazdagodjék, és „ifjaknak”, vagyis erőseknek, mert ha megőrzik magukban Isten szavát, akkor győzedelmeskednek a gonosz hatalma felett. Minden nemzedékhez szól tehát a meghívás, és minden egyes hívőhöz is, aki egyszerre „gyermek”, „apa” és „ifjú” a hitben. János arra buzdítja a híveket, hogy ne szeressék a világot és a világ dolgait, mert ha így tesznek, eltávolodnak Isten szeretetétől. Jánosnál a világ nem egyszerűen a teremtést jelenti, hanem a gonosz hatalmának alávetett földi valóságot (vö. Jn 12,31), amely következésképpen szemben áll Isten országával. Eszünkbe juthat erről a Jézus által körvonalazott ellentét: „Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is.” (Mt 6,24) A hívőnek vigyáznia kell, nehogy a gonosz hatalma, amely a bujaság által befészkelődik a szívbe, és elkerülhetetlenül gonosz tettekre vezet, magával sodorja. János példát is hoz: a test kívánsága „a szem kívánsága és az élet kevélysége” képében nyilvánul meg. Aki tehát hagyja, hogy ezek az ösztönök vezessék, eltávolodik Istentől, és magával sodorja a világ romlandósága. A világ azonban elmúlik, emlékeztet János, ahogyan Pál is írta a korintusiaknak: „mert ez a világ elmúlik” (1Kor 7,31). Aki azonban Isten akarata szerint cselekszik, az örökre megmarad, vagyis megmarad a szeretetben. A karácsonyi idő alkalmas arra, hogy növeljük a bennünk lévő gyermeket: Vele megmaradunk a szeretetben, és siettetjük Isten országának beteljesülését.

Karácsonyi imádság