November 10., évközi 32. vasárnap


Nagy Szent Leó pápa emléknapja (†461), aki nehéz időkben vezette az Egyházat

2Mak 7,1–2.9–14; Zsolt 16; 2Tessz 2,16–3,5; Lk 20,27–38


Mindenszentek ünnepe után, és miután mindazokra emlékeztünk, akik meghaltak (ugyanannak az emlékezetnek két vetülete), a mai vasárnapi liturgia ismét a halál utáni élet misztériumáról szól. A túlvilággal kapcsolatos kérdések kétségkívül mélységében járják át az egész emberi létezést. A szadduceusok – értelmiségiekből álló vallási mozgalom – úgy oldották meg a problémát, hogy tagadták a halottak feltámadását. Az Ószövetség nagyon későn adott biztos választ erre a kérdésre (a Makkabeusok könyvében jelenik meg világosan, ahogy az első olvasmányban olvassuk). Az evangéliumi jelenet (Lk 20,27–38) egy vitát tár elénk, amikor a szadduceusok azt akarják bebizonyítani Jézusnak, hogy a feltámadásba vetett hit, amiben a farizeusok is osztoznak, elfogadhatatlan, mert nevetséges következményekhez vezet. Egy olyan asszony kitalált példájával érvelnek, akinek a mózesi törvény értelmében egymás után hét fivérhez kellett hozzámennie, akik sorban meghaltak anélkül, hogy bármelyiktől fia született volna. Végül az asszony is meghal: „A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony?” – kérdezik Jézustól a szadduceusok (33). Erre a kérdésre nem lehet válaszolni, mert nem teszi lehetővé, hogy túllépjünk az élet materiális látásmódján. Pál apostol így ír: „Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre” (1Kor 13,12). Ha egy példával kellene kifejeznem világunk és az örökkévalóság viszonyát, a gyermek életét említeném, aki kezdetben anyja méhében él, majd a világra jön. Mit érthet a gyermek a kinti életből, amíg anyja méhében van? Szinte semmit. Ehhez hasonlóan, mit tudunk mi a halál utáni életről mondani? Semmit, ha Isten szava nem jön a segítségünkre. Jézus pedig a szadduceusoknak adott válaszában kissé fellebbenti a leplet: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert a feltámadás fiai.” (Lk 20, 34–36.)

Imádság az Úr napján