Dán 6,12–28 – Dániel
az oroszlánok barlangjában
12Így azok az emberek, akik fürkészve lesték, rá is találtak Dánielre, amint imádkozott és Istenéhez könyörgött. 13Erre elmentek, és kérdést intéztek a királyhoz a parancs felől: »Király! Vajon nem rendelted-e el, hogy mindenkit, aki harminc napon belül valamely más istenhez vagy emberhez fordul kéréssel, mint hozzád, király, azt vessék az oroszlánok vermébe?« Azt felelte nekik a király: »Úgy van a dolog, a médek és a perzsák megszeghetetlen törvénye szerint.« 14Ekkor ők feleltek, és azt mondták a királynak: »A Júda fogoly fiai közül való Dániel nem törődik törvényeddel és a határozattal, amit kiadtál, hanem naponként háromszor elimádkozza a maga imádságát.« 15Mikor a király ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, és Dániel mellé állt, hogy őt megszabadítsa, s egészen napnyugtáig azon fáradozott, hogy megmentse. 16Ám azok a férfiak megértették a királyt és azt mondták neki: »Tudd meg, király, hogy a médek és a perzsák törvénye szerint semmiféle határozatot, amelyet a király kiad, megváltoztatni nem szabad.« 17Erre a király kiadta a parancsot, és Dánielt előhozták, és az oroszlánok vermébe vetették. Azt mondta akkor a király Dánielnek: »A te Istened, akit te mindenkor tisztelsz, szabadítson meg téged!« 18Aztán hoztak egy követ, rátették a verem szájára, s a király lepecsételte gyűrűjével és főembereinek gyűrűjével, hogy semmi se történjék Dániel ellen. 19A király aztán hazament, és étkezés nélkül nyugalomra tért. Nem is hordták fel elé az étkeket, de még az álom is elkerülte őt. 20Hajnalhasadtával aztán felkelt a király, és sietve az oroszlánok verméhez ment. 21Mikor a verem közeléhez ért, síró hangon hívta Dánielt és szólította őt: »Dániel, az élő Isten szolgája, vajon a te Istened, akinek te mindenkor szolgálsz, meg tudott-e téged szabadítani az oroszlánoktól?« 22Azt felelte erre Dániel a királynak: »Király, örökké élj! 23Az én Istenem elküldte angyalát és bezárta az oroszlánok száját, és ezek nem ártottak nekem, mert ő igaznak talált engem; de ellened sem követtem el bűnt, király!« 24Igen megörült ennek a király, és megparancsolta, hogy húzzák ki Dánielt a veremből. Ki is húzták Dánielt a veremből, és semmi sérülést sem találtak rajta, mert bízott az ő Istenében. 25A király parancsára azonban elővezették azokat a férfiakat, akik Dánielt bevádolták, és őket magukat vetették az oroszlánok vermébe, valamint fiaikat és feleségeiket. Még le sem értek a verem fenekére, s az oroszlánok máris megragadták őket, és összetörték minden csontjukat. 26Ekkor Dáriusz király írt minden népnek, törzsnek és nyelvnek, amely bárhol a földön lakik: »Békességtek bőségben legyen! 27Elrendeltem, hogy egész birodalmamban és országomban rettegjék és féljék Dániel Istenét,
Mert ő az élő Isten,
és örökké az marad;
az Ő országának nem lesz vége,
és hatalma örökké tart. 28Ő megment és megszabadít,
jeleket és csodákat művel
az égen és a földön;
Ő, aki megszabadította Dánielt
az oroszlánok verméből.«
Mert ő az élő Isten,
és örökké az marad;
az Ő országának nem lesz vége,
és hatalma örökké tart. 28Ő megment és megszabadít,
jeleket és csodákat művel
az égen és a földön;
Ő, aki megszabadította Dánielt
az oroszlánok verméből.«
A történelemben
újra és újra megjelenik az Istenbe vetett hit miatti fenyegetettség. A hit
kérdéseket vet föl, vitatja az emberi hatalmaskodást és büszkeséget. Azt
kívánja tőlünk, ne csak önmagunkra gondoljunk. Irgalomra tanít egy
konfliktusokkal teli világban. Dárius, a hatalmas perzsa birodalom királya,
hivatalnokai tanácsára mindenkitől teljes megalázkodást követel. Ugyanakkor
tiszteli Dánielt (és az ő Istenét), sőt megpróbálja megmenteni. De olykor a
gonosz annyira erősnek látszik, hogy lehetetlen bármilyen módon szembeszállni
vele. Dánielt az oroszlánok barlangjába vetik. Élete úgy tűnik, véget ér.
Milyen ereje volt a hitének? Ez a kérdés foglalkoztatja a nehéz helyzetekben
lévő hívőt, amikor megérinti a gonosz, és látja annak pusztító erejét. Dániel
nem adta meg magát a legyőzhetetlennek tűnő erőnek. Hite váratlanul egészen
Dárius királyig eljutott. A hit emberének imája és szavai saját várakozásain is
túlmennek. A hit a hatalmasokat is megváltoztatja, emberségesebbé teszi, és így
közelebb viszi őket Istenhez. Soha sem szabad elveszteni a reményt a gonosszal
szemben, akkor sem, amikor ordító oroszlánként támad ránk, hogy fölfaljon,
ahogy Péter első levelében olvashatjuk: „Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán
módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki
ellen a hitben…” (5,8–9.) Dániel bízott, és az Úr elküldte angyalát, hogy
kiszabadítsa őt az oroszlánok barlangjából. Az Úr nem hagyja, hogy a benne
bízókat fogva tartsa a gonosz vagy a halál. Ő „megment és megszabadít, jeleket
és csodákat visz végbe az égen és a földön. Kiszabadította Dánielt az
oroszlánok karmai közül.” Megszabadítja azokat, akik bíznak benne.
Imádság az Egyházért
