November 14., csütörtök


Bölcs 7,22–8,1 – A bölcsesség dicsérete






22Benne ugyanis lélek van:
értelmes és szent,
egyetlen, sokféle és finom,
ékesen szóló, gyors és szeplőtelen,
biztos, kellemes, jót kedvelő és éles, 23akadályt nem ismerő, jótékony,
emberbarát, kegyes, állhatatos, szilárd,
minden erővel teljes, mindent látó,
minden szellemen átható,
az értelmeseken, tisztákon, legfinomabbakon. 24Mert minden gyorsnál gyorsabb a bölcsesség,
tisztaságánál fogva mindenen áthatol, 25mert Isten erejének lehelete,
s a mindenható Isten dicsőségének tiszta csordulása.
Nincs benne semmi szenny, 26mert az örök világosság kisugárzása,
Isten fölségének szeplőtelen tükre
és jóságának képmása. 27Bár egymagában van, mindent megtehet,
bár egyedül marad, mindent megújít,
nemzedékről-nemzedékre betér a szentek lelkébe,
s őket Isten barátaivá és prófétákká avatja. 28Mert Isten csak azt szereti,
aki a bölcsesség bizalmasa, 29mivel az ékesebb a napnál
és minden csillagképnél,
a fényhez hasonlítva különb annál is, 30mert azt felváltja az éjjel,
a bölcsességen azonban nem vesz erőt a gonoszság!

1Elér tehát erejével egyik határtól a másikig,
s a mindenséget üdvösen igazgatja.



A bölcsesség nem olyan kincs, amit az ember saját magában, az ösztöneiben, a jellemében vagy a hagyományaiban meglelhet. A bölcsességet Istentől kapjuk. Ezért érzi Salamon annak szabadságát és örömét, hogy maga is továbbadja a bölcsességet, ezzel mások életét gazdagítva. Azok érezhetik ezt a szabadságot, akik fölismerik életükben Isten ajándékait, különösen az igét, amely szívesen terjed, és amely bölccsé teszi az embert. Azok, akik szert tettek erre a bölcsességre, „megszerezték Isten barátságát”, meghitt viszonyba kerülnek vele, és iránymutatást kapnak tőle. A bölcsesség, amiről Salamon beszél, arra tanít, hogy mélyebben, lélekkel értsük meg a valóságot, ne ragadjunk le a látható dolgok felszínén. „Ő adta nekem a dolgok biztos ismeretét, hogy értsem a világmindenség szerkezetét és az elemek működését…” (7,17). Nem annyira tudományos ismeretekről van itt szó, hanem olyan tudásról, ami a történelem szívébe száll le, és ami a technikai tudás logikája számára hozzáférhetetlen. A bölcsesség lehelete a hívek számára a Szentlélek ereje: „…benne lélek van, amely értelmes, szent, a maga nemében egyetlen, sokrétű, finom, könnyed, mozgékony, átható, tiszta, világos… a jót kedveli… akadályt nem ismer, jótékony, emberbarát, állhatatos, szilárd, bátor, mindenható, mindent lát” (7,22–23). Ezek a tulajdonságok a Szentlélek hét adományát idézik, amelyeket már Izajás próféta is felismert (Iz 11,1–2), és amelyek betöltik a Jézus Krisztus Istenében hívők szívét. A bölcsesség tehát Isten jótékony és baráti jelenlétének megnyilvánulása, Istené, aki meg akarja mutatni az embereknek az élet titkát. A bölcsesség egyetlen; Isten jóságának képmása, és „betér a szent lelkekbe, így formálja meg Isten barátait és a prófétákat” (7,27). Engedjük, hogy tanítson bennünket ez a bölcsesség, és így mi is Isten barátai és szavának prófétái lehessünk a világban.

Imádság az Egyházért