2Makk 6,18–31 – Eleazár,
az idős írástudó vértanúsága
18Eleazárnak, a legkiválóbb írástudók egyikének, egy élemedett korú és tisztes külsejű férfinak erőszakkal kinyitották a száját, így akarták kényszeríteni, hogy disznóhúst egyen. 19Ő azonban a dicső halált többre becsülte a gyalázatos életnél, ezért önként ment a vesztőhelyre. 20Jól tudta ugyanis, hogy miként kell viselkednie. Ezért hűséges kitartással el volt tökélve arra, hogy az élethez való ragaszkodás miatt tiltott dolgot nem enged meg magának. 21Ekkor a körülállók hamis szánakozástól indíttatva, mivel régi barátság fűzte őket ehhez a férfihoz, félrevonták őt, és titokban arra kérték, hogy olyan húst hozasson, amelyből neki is szabad ennie, és tegyen úgy, mintha a király rendelete értelmében az áldozati húsból enne, 22így aztán megszabadul a haláltól. A férfi iránt való régi barátságból tanúsítottak ilyen emberies bánásmódot vele szemben. 23Ő azonban arra a tiszteletre gondolt, amely korát és öregségét méltán megillette, és arra a veleszületett nemességre, amelyben megőszült, valamint azokra az erényes cselekedeteire, amelyeket gyermekkorától fogva gyakorolt, ezért a szent s az Isten által hozott törvény értelmében azonnal válaszolt és kijelentette, hogy küldjék csak inkább az alvilágba. 24»Mert nem illik – mondta – a színlelés a mi életkorunkhoz. Sok ifjú ugyanis abban a hitben volna, hogy a kilencvenéves Eleazár a pogányok életére tért át, 25és így tévútra vezetné őket az én színlelésem, s egy múló élet parányi idejéhez való ragaszkodásom. Ezáltal pedig szégyent és átkot hívnék le vénségemre. 26Az emberek büntetésétől a jelen pillanatban megszabadulnék ugyan, a Mindenható kezét azonban sem élve, sem halva el nem kerülhetem. 27Azért elszántan válok meg életemtől, így legalább méltónak mutatom magam idős koromhoz. 28Készséges szívvel és bátorsággal halok tisztes halált a magasztos és szent törvényekért, hogy nemes példát adjak az ifjaknak.« E szavak után azonnal a vesztőhelyre hurcolták. 29Azok pedig, akik vezették, és kis idővel előbb még jóindulattal voltak irányában, haragra gerjedtek azok miatt a szavak miatt, amelyeket mondott, mert azt gondolták, hogy kevélységből mondta azokat. 30Amikor aztán az ütések következtében már-már a halálán volt, felsóhajtott és így szólt: »Uram! Te, aki birtokában vagy a szent tudásnak, te jól tudod, hogy én, bár megmenekülhettem volna a haláltól, kínos fájdalmakat szenvedek testemben, irántad való félelemből azonban készségesen viselem el őket lelkemben.« 31Így halt meg, és halálának emlékét, mint a hősiesség és bátorság példaképét hagyta hátra nemcsak az ifjaknak, hanem az egész nemzetnek is.
Eleazár, idős
írástudó, hű az Úr törvényéhez. Ezért az, hogy disznóhúst egyen, megszegve
ezzel a tisztasági szabályok által előírt tilalmat, ahogy a Leviták könyvében
is olvashatjuk (11,7–8), számára a hittől való eltávolodást és a bálványimádást
jelentette volna. Így inkább a halált választja, semmint a király parancsának
engedelmeskedjen, és megszegje a törvényt. Így a vértanú hívők sorába kerül,
azok közé, akik jobban szeretik Istent, mint saját életüket. Az egyházatyák
közül néhányan Eleazárra Krisztus eljövetele előtti példaként tekintettek,
kicsit úgy, mint István diakónusra a keresztény vértanúk. Eleazár a beszédében
világossá teszi: korához méltón szeretne meghalni, hogy példát mutasson a
fiataloknak: „Azért elszántan válok meg életemtől, így legalább méltónak
mutatom magam idős koromhoz…, hogy nemes példát adjak az ifjaknak” (2 Mak 6,27).
Szavaiból kétségtelenül érződik a törvényhez való hűség, de leginkább az Úrban
való hit, ami alól, sem „élve, sem holtan” nem akar kibújni. Kínjai között
Istenhez fordul, „aki birtokában van a szent tudásnak” (2Mak 6,30) Aki nem
Isten szerint gondolkodik, nem érti meg, mit él meg, és miről tesz tanúságot
Eleazár: „Azokban, akik félrehívták, az iránta kevéssel azelőtt tanúsított
jóindulat gyűlöletbe csapott át. Azt hitték, ezek az előbbi szavak az
esztelenség megnyilvánulásai.” (2 Mak 6,29.) Nem szabad elfeledkeznünk arról,
hogy a hősiesség (ebben az értelemben őrültség) ilyen megnyilvánulása éppen a
keresztény hit radikalizmusára jellemző, mint ahogy már a bibliai hagyományban
is az volt.
Imádság az Úr
anyjával, Máriával
