Róm 14,7–12 – Nem
magunkért élni
7Hiszen egyikünk sem él önmagának, és egyikünk sem hal meg önmagának; 8amíg élünk, az Úrnak élünk, s ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Akár élünk tehát, akár halunk, az Úré vagyunk. 9Krisztus ugyanis azért halt meg és kelt életre, hogy a holtaknak is, az élőknek is Ura legyen.
10Miért ítéled meg hát testvéredet? És te miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan odaállunk majd Krisztus ítélőszéke elé. 11Mert írva van:
»Életemre mondom – mondja az Úr –,
minden térd meghajlik előttem,
és minden nyelv magasztalja Istent«. (Iz 49,18; 45,23) 12Így tehát mindegyikünk magáról ad majd számot Istennek.
10Miért ítéled meg hát testvéredet? És te miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan odaállunk majd Krisztus ítélőszéke elé. 11Mert írva van:
»Életemre mondom – mondja az Úr –,
minden térd meghajlik előttem,
és minden nyelv magasztalja Istent«. (Iz 49,18; 45,23) 12Így tehát mindegyikünk magáról ad majd számot Istennek.
A levél ezen a
ponton a közösségben lévő gyengék felé tanúsított figyelemre helyezi a
hangsúlyt, vagyis azok felé, akiknek még nincs szilárd hitük, és vallásos
aggályaik vannak az étkezési szokásokkal kapcsolatban. A korintusihoz hasonlóan
a római közösségben is voltak erősek, vagyis akik azt hitték, felszabadultak a
hagyományos kötelékek alól; és voltak gyengék, akik a zsidó-keresztény világ
hagyományai szerint éltek. Nézeteltérésük középpontjában az étkezéssel
kapcsolatos tilalmak álltak. A helyzet súlyossá vált, mert a két csoport kemény
vádakkal illette egymást. Pál szigorú szavakkal fordul azok felé a tanítványok
felé, akik fölényesen és gőgösen bírálják és lenézik a többieket. Eltékozolják
a közösség erejét, amit ajándékul kaptak, és ezzel meggyengítik a közösséget.
Az apostol arra figyelmezteti a keresztényeket, hogy a tanítványok életében a
testvériségé, az egységé az elsőbbség. A tanítványoknak elsősorban az Úrért és
az Úr evangéliumáért kell élniük, nem pedig saját magukért, saját
elképzeléseikért. A hívek közösségének forrása és egyben oka az evangélium,
egyedül az evangélium. A keresztény közösséget nem előírások betartása tartja
össze. Nem büszkeségünk ereje, és nem is a lemondásokkal teli élet gyengesége
menti meg a keresztény közösség egységét, hanem egyedül az, ha szívünkbe
fogadjuk és hétköznapjainkban valóra váltjuk Isten szeretetét. Mindazonáltal
elsődleges kötelességünk, hogy őrizzük és védjük a testvéri szeretetet, amit
odafentről kapunk. Ez a legértékesebb kincs, védelmezni és őrizni kell. Ahogyan
Jézus mondja: erről tudják meg, hogy tanítványai vagyunk.
Imádság az Egyházért
