A Santa Maria in
Trastevere bazilikában a békéért imádkoznak; a vatikáni Szent Péter-bazilika és
a falakon kívüli Szent Pál-bazilika felszentelésének emléknapja
1Makk 1,10–15.41–43.54–57.62–64
– Antiokhosz Epiphanész birodalma
10Közülük egy gonosz sarj támadt: Antióchosz Epifánész, Antióchosz király fia, aki mint túsz Rómában élt, és a görögök uralmának százharminchetedik esztendejében királlyá lett. 11Abban az időben istentelen nemzedék támadt Izraelben, s ő sokakat rábeszélt, ezekkel a szavakkal: Rajta, szövetkezzünk a körülöttünk lakó népekkel, mert azóta szakadt ránk a sok baj, amióta elkülönültünk tőlük. 12Ez a beszéd helyesnek látszott a szemükben,13és néhányan a nép közül elhatározták, hogy a király elé járulnak. Az meg is engedte nekik, hogy a pogányok szokásai szerint éljenek. 14Így a pogányok módjára testgyakorló iskolát építettek Jeruzsálemben, 15nem metélkedtek körül, elszakadtak a szent szövetségtől és a pogányokhoz csatlakoztak. Eladták önmagukat, hogy gonoszat cselekedjenek.
41Akkor Antióchosz király egész országa számára írásban elrendelte, hogy eggyé legyen minden nép, 42és hagyja el mindenki a maga törvényét. Alkalmazkodott is valamennyi nemzet Antióchosz király rendeletéhez.43Még Izraelből is sokan hajlottak az ő szolgálatára, áldoztak a bálványoknak és megszentségtelenítették a szombatot.
54A száznegyvenötödik esztendőben, kiszlev hó tizenötödik napján Antióchosz király vészthozó undokságot épített Isten oltárán, és köröskörül Júdea minden városában is emeltek oltárokat..55A házak bejáratánál meg a tereken tömjént égettek és mutattak be áldozatul. 56Isten törvénykönyveit összetépték és tűzben elégették. 57Akinél pedig találtak az Úr szövetségének könyveiből, és aki megtartotta az Úr törvényét, azt a király rendelete értelmében megölték.
62Mindazonáltal Izrael népéből sokan eltökélték magukban, hogy tisztátalant nem esznek, 63és inkább meghalnak, mintsem megfertőződjenek tisztátalan eledelekkel, mert nem akarták megszegni Isten szent törvényét. Ezért legyilkolták őket. 64Isten haragja ugyanis súlyosan nehezedett a népre.
A Makkabeusok első
könyvének elbeszélése – amely magába foglalja Izrael történelmét is Kr. e.
167-től 134-ig – igen rövid történelmi összefoglalóval indul. Ebben megjelenik
Alexandrosz (Nagy Sándor) makedón uralkodó, akinek birodalma az egész Keletre
kiterjedt, „egészen a föld határáig”. Birodalma népeinek sokszínűségét úgy
próbálta egyetlen civilizációba olvasztani, hogy a görögöt tette meg hivatalos
nyelvvé. Elrendelte azt is, hogy birodalomszerte állítsák föl a hellén kultúra
központjait új városok építésével vagy a meglévők görög mintára való
átszervezésével. A hellenizmus terjedését a görög istenek templomai mellett a
színházak és a testedzésre szolgáló iskolák is segítették. A szerző így ír Nagy
Sándor kulturális szempontból is fölényes hatalmáról: „az egész föld elnémult
előtte”. A király szívét azonban óriási hatalma miatt egészen átjárta a
büszkeség. És elérte Isten büntetése: megbetegedett, és meghalt. Előtte azonban
még fölosztotta birodalmát legfőbb emberei közt. Közülük egy volt Antiokhosz
Epiphanész, „az istentelen sarj”, aki hadjáratai során később Jeruzsálemet is
kifosztotta. Épp az ő uralkodásának idején történt, hogy „hitehagyottak” léptek
fel Izraelben (a kifejezés szó szerinti fordítása: törvényszegő), akik a többi
zsidó közül sokakat rávettek, hogy a hellén szokásokat és életvitelt kövessék.
Izrael népe élete értelmeként védelmezte különleges kapcsolatát Istennel. Más
népekkel pedig csakis az Úrral való erős szövetségre alapozva volt lehetséges
kapcsolatot kezdeményezni. Máskülönben Izrael népe önnön létezését cáfolta
volna meg. Ez ma is igaz, amikor olyan világi szokásokat veszünk fel, amelyekkel
egyedül önmagunk kedvére teszünk. A hívők viszont arra hivatottak, hogy hűek
maradjanak Istenhez, és barátai legyenek az embereknek, mindenekelőtt a
szegényeknek.
Imádság a békéért
