Emlékezzünk
Zakariásra és Erzsébetre, akik öregségükben adtak életet Keresztelő Jánosnak
Róm 12,5–16a – Egység és szeretet a közösségben
5ugyanúgy vagyunk sokan egy test Krisztusban; egyenként pedig egymásnak tagjai. 6Különböző adományaink vannak a nekünk adott kegyelemnek megfelelően: ha prófétaság, akkor gyakoroljuk a hit mértéke szerint; 7ha szolgálat, akkor fáradozzunk a szolgálatban; ha valaki tanít, tanítson; 8aki buzdít, buzdítson; aki adakozik, tegye egyszerűségben; aki elöljáró, buzgóságban, aki irgalmasságot gyakorol, vidámságban.
Felhívás a Lélekben való életre
9A szeretet legyen tettetés nélkül! Utáljátok a rosszat, s ragaszkodjatok a jóhoz! 10Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek egymás iránt gyengédek, a tisztelet dolgában egymással versengők, 11az igyekezetben nem lusták, lélekben buzgók: az Úrnak szolgáltok! 12Legyetek örvendezők a reménységben, béketűrők a nyomorúságban, állhatatosak az imádságban, 13támogassátok a szenteket szükségleteikben; gyakoroljátok a vendégszeretetet!14Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok, és ne átkozzátok! 15Örüljetek az örvendezőkkel, és sírjatok a sírókkal! 16Legyetek egyetértők egymás között, nem nagyravágyók, hanem együttérzők az alacsonyrendűekkel.
A 12. fejezettel –
amit az előző érvelés közvetlen folyományaként értelmezhetünk – megkezdődik a
levél leginkább buzdító része. Pál apostol kifejti, mit kell tenniük a híveknek
a kinyilatkoztatott igazság értelmében. A
most hallott rész olyan buzdításokat tartalmaz, amelyek vonatkoznak mind a
keresztény közösségen belüli – a test ismert képe is megjelenik, mint a
Korintusiaknak írt első levélben (12,12–27) –, mind pedig az ellenséges, üldöző
külvilággal való kapcsolatokra. „Amint ugyanis egy testben sok
testrészünk van, s nem ugyanaz a rendeltetése minden testrésznek – írja az
apostol –, ugyanúgy vagyunk sokan egy test Krisztusban; egyenként pedig
egymásnak tagjai” (5). A testrészek sokfélesége nem áll ellentétben a test egységével
és rendeltetésével, sőt szolgálja azt. Így van ez az Egyházban, minden
keresztény közösségben, amit az Úr sok ajándékkal, karizmával halmoz el, hogy
mindenki közreműködjön a szeretet gyarapodásában, és tanúságot tegyen az
evangéliumról. Mindannyiunkat összeköt a szeretet köteléke, de az Úr mindenki
számára más feladatot ad a közös szolgálatban. Mindazonáltal nem az Egyházon múlik, hogy minden
ember megvalósítsa önmagát; inkább mindannyian arra kaptunk hivatást, hogy
növekedjünk az egységben, és így harmóniában növekedjék az egyetlen test, aza
Krisztus teste. Természetesen mindenki megőrzi a saját azonosságát. A Lélek nem
törli el a különféle identitásokat, hanem új közösségbe rendezi őket, a
különbözőkből egyetlen testet alkot. A keresztény közösség nem az egyesek
egymás mellé helyezéséből, sem az alkotóelemek homogenitásából születik, hanem
csakis az Isten szeretetéből, amely a sokból egyet, közösséget alkot.
Imádság az Úr
anyjával, Máriával
