November 4., hétfő

A Santa Maria in Trastevere bazilikában a betegekért imádkoznak; Borromeo Szent Károlynak, Milánó püspökének emléknapja (†1584)

Róm 11,29–36 – A választott nép sorsa

Imádság a betegekért

29Isten ugyanis nem bánja meg adományait és hívását. 30Hiszen ahogyan egykor ti nem hallgattatok Isten szavára, most azonban irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségük miatt: 31ugyanúgy ők most engedetlenek az irántatok megnyilvánult irgalmasság miatt, hogy most ők is irgalmasságot nyerjenek. 32Isten ugyanis mindenkit engedetlenségbe zárt, hogy mindenkin könyörüljön.
33Milyen nagy Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának mélysége! Mennyire megfoghatatlanok az ő ítéletei, és kifürkészhetetlenek az ő útjai!
34Mert ki ismerte az Úr gondolatát? 
Vagy ki volt az ő tanácsadója?
35Vagy ki adott előbb neki, 
hogy vissza kellene fizetnie? (Iz 40,13-14) 36Mert minden belőle, általa és érte van. Dicsőség neki mindörökké! Ámen.

Az Izrael üdvtörténeti szerepéről szóló harmadik elmélkedésében Pál azt próbálja megragadni, mi lehet Isten terve népével. Miután kijelenti, hogy az igazi Izrael csak az a kis maradék, amely hűségesnek bizonyult Istenéhez, és elfogadta Jézust mint Messiást, Pál fölveti azok problémáját, akik nem tették meg ezt a döntő lépést. Az Úr bizonyosan nem hagyta el a népét – állítja Pál határozottan a kezdetektől fogva. Az, hogy ők visszautasították az üdvösség hírét, olyan titok, amely lelki szenvedést okoz Pál apostolnak. De még a számára megmagyarázhatatlan, makacs visszautasítással szemben is biztos benne az apostol, hogy ez a magatartás nem végleges. Pál a zsidóság és az új szövetség között titokzatos kapcsolatot lát, amely az üdvtörténetnek még nem ismert pillanatában válik majd láthatóvá. Az új szövetség úgy kötődik a régihez, mint az új oltvány a régi ághoz, amire oltják. Az új szövetség híveinek azonban nem szabad gőgőssé válniuk, ellenkezőleg, hálát kell adniuk, hogy meghívták őket az üdvösségre. Pál ezt írja: „Nem szeretnélek benneteket tájékozatlanul hagyni, testvérek, e titok dolgában, nehogy egyéni véleményetekre hagyatkozzatok. A megátalkodottság csak részben érte Izraelt, amíg a pogányok teljes számban meg nem térnek, akkor majd egész Izrael elnyeri az üdvösséget.” Ez prófétai, történelmi látomás, amely egyedülálló hasonlóságot fed fel a régi Izrael és a Krisztusban hívők között. Utóbbiaktól mindenesetre azt kéri, ismerjék föl Isten jelenlétét az emberi történelemben – Szent XXIII. János pápa úgy mondaná: az idők jeleit –, és vegyenek részt benne, hogy a szeretet és béke országa felé irányíthassa őket. A zsidók az ígéret népe maradnak, amelyből az ember Jézus származott.

Imádság a betegekért