November 8., péntek


Róm 15,14–21 – Pál, az evangélium szolgája


14Testvérek, veletek kapcsolatban meg vagyok győződve arról, hogy ti is telve vagytok jósággal, bővében vagytok minden ismeretnek, és képesek vagytok figyelmeztetni egymást. 15Itt-ott merészebben írtam nektek, testvérek, hogy emlékeztesselek titeket bizonyos dolgokra. Annak a kegyelemnek erejében tettem ezt, amit Isten adott nekem, 16hogy Krisztus Jézus szolgája legyek a nemzetek között, és Isten evangéliumának szent szolgálatát végezzem, s így a nemzetek kedves, és a Szentlélek által megszentelt áldozattá legyenek. 17Van tehát mivel dicsekednem Krisztus Jézusban Isten előtt. 18Természetesen csak arról merek beszélni, amit Krisztus vitt általam végbe a nemzetek megtérítésére szóval és tettel: 19a jelek és csodák erejével, a Lélek erejével, amíg Jeruzsálemtől messze körbejárva Illíriáig teljesítettem Krisztus evangéliumának hirdetését. 20Így tehát becsületbeli dolognak tartottam hirdetni az evangéliumot, de nem ott, ahol Krisztus neve már ismert volt, nehogy más által rakott alapra építsek, 21hanem amint meg van írva:
»Akiknek nem hirdették, meglátják, 
s akik nem hallották, megértik«. (Iz 52,15) 

Pál jól tudja, hogy nem ő alapította a római keresztény közösséget. Mégis kötelességének érzi, hogy ott is hirdesse az evangéliumot. Az evangélium hirdetése az ő igazi érdeme. Mindenesetre hozzáteszi: „Önérzetbeli dolognak tartottam, hogy ne ott hirdessem az evangéliumot, ahol Krisztus nevét már ismerték.” Ezekkel a római keresztényekhez intézett szavakkal az apostol mintha az arra akarná emlékeztetni az egész Egyházat, minden keresztény közösséget: újra és újra hirdessék az evangéliumot a már hosszabb ideje kereszténnyé vált területeken és ott is, ahová az evangélium híre még csak alig jutott el. A világ minden táján, így a harmadik évezred kezdetén a mi világunkban is arra van szükség, hogy újra Jézusból induljunk ki. Úgy is mondhatnánk, hogy az Egyház még csak az út elején jár. Mi, régen evangelizált keresztények is az út elején vagyunk, mert sok olyan lapja van még az evangéliumnak, amelyeknek meg kell ismernünk mélyebb értelmét: a béke és az ellenség iránti szeretet lapjai ezek. Amikor a szervezési kérdésekre összpontosítunk, fennáll a veszély, hogy elhagyjuk elsődleges küldetésünket, az evangélium hirdetésének feladatát. Pedig ez a küldetés az igazi „önérzetbeli dolog” Pál számára, és annak kell lennie a mai Egyház számára is. Sok olyan vidéke van még a világnak – gondolhatunk itt Ázsia hatalmas területére –, ahol az evangéliumot még hirdetni kell. Pálnak a rómaiakhoz írt leveléből a mai keresztényeknek meg kell érteniük, milyen nagy kihívás ez ma is. Az apostol, aki öntudatosan hirdette magáról, hogy nem keresztelni jött, azt tartotta szent feladatának, hogy az evangéliumot hirdesse a pogányok között: az evangéliumot hirdetve Istennek ajánlotta mindazokat, akik befogadják szavát.

A Szent Kereszt imádsága