Szent András apostol
ünnepe
Mt 4,18–22 – Az
első négy tanítvány meghívása
18Amint elhaladt a Galileai tenger mellett, látott két testvért: Simont, akit Péternek hívtak, és Andrást, a testvérét, amint körhálót vetettek a tengerbe; halászok voltak ugyanis. 19Azt mondta nekik: »Jöjjetek utánam, és én emberek halászává teszlek titeket!« 20Azok pedig azonnal elhagyták hálóikat és követték őt.
21Amikor onnan továbbment, látott másik két testvért: Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost a hajóban Zebedeussal, az apjukkal, amint javították hálóikat. És őket is hívta. 22Azok pedig azonnal otthagyták a hajót és apjukat, és követték őt.
21Amikor onnan továbbment, látott másik két testvért: Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost a hajóban Zebedeussal, az apjukkal, amint javították hálóikat. És őket is hívta. 22Azok pedig azonnal otthagyták a hajót és apjukat, és követték őt.
Az Egyház ma András apostolra emlékezik, akit Jézus elsőként hívott meg.
Ez az ünnep arra emlékeztet minket, hogy a keresztény ember elsősorban
tanítvány, vagyis olyan ember, aki hallgatja és követi az Urat. András, Jónás
fia és Simon Péter testvére Betszaidából származott, testvérével együtt halász
volt. Jézus akkor hívta meg, amikor épp hálót vetett a tengerbe. Ő pedig
azonnal otthagyta hálóját, és követte a Mestert. A hagyomány szerint András
Szíriában, Kis-Ázsiában és Görögországban hirdette az evangéliumot, Patrasz
városában halt meg keresztre feszítve, mint Mestere. A keleti egyházak a
konstantinápolyi egyház első püspökeként tisztelik. Márk evangéliuma az első
négy meghívott tanítvány közé sorolja. A Jézussal való találkozás után
mindannyian követni kezdik őt. Az Egyház, minden keresztény közösség, minden
vallási tapasztalat mindig egy találkozással kezdődik. Itt azonban nem valami
sietős köszönésről van szó, nem is szalontársalgásról. Milyen gyakran töltjük
az időnket csevegéssel, pazaroljuk el hiábavaló fecsegéssel! Jézus egyszerű,
világos meghívása a tanítványokhoz: „Gyertek, kövessetek, s én emberek
halászává teszlek benneteket”. András és testvére, Simon, másik nevén Péter,
hallgatnak a hívásra, elhagyják hálóikat, és követik őt. Pedig miért kellene
követni? Nehéz az Isten által kínált jövőről beszélni olyan embereknek, akik
hozzánk hasonlóan Isten szavának és szeretetének analfabétái. A Mester
megtalálja azt az egyetlen módot, ahogyan érthetően elmagyarázhatja ezeknek a
halászoknak az Isten szerinti jövőt, amivel föllelkesítheti őket: „halászok
maradtok, de emberhalászok”. Ezért a halászatért ott kell hagyni a megszokott
bárkájukat; a víz helyett az emberek földjén kell járniuk, amely talán még a tó
vizénél is ingatagabb és bizonytalanabb. Ez a tenger már nem vízből áll, hanem
férfiakból és nőkből, emberek tömegéből, akik a tengerhez hasonlóan elnyelik és
magukkal sodorják őket. András, másik három társával együtt, elfogadja Jézus
meghívását. Nem te választasz, hanem valaki más, aki figyel, szeret és hív téged.
Valójában Jézus az első emberhalász, ő hívja el ezeket a szegény halászokat.
Nem a mi dolgunk megítélni, méltók vagyunk-e a meghívásra, vagy sem, illetve
valaki más méltó-e rá. Az effajta ítélkezés a világ logikáján alapul. Az
evangéliumi terv szerint a mi dolgunk csak az, hogy meghalljuk a meghívást,
elfogadjuk, és válaszoljunk rá, ahogyan ez a négy férfi tette. Jézus követése
nem a hősök és a kiválasztott lelkek választása. Az első négy tanítvány
egyszerű halászember volt, aki meghallgatta Jézust, bíztak benne, és követték.
Ebben rejlik a hit és az egész Egyház titka.
Imádság az
apostolokkal
