Dán 1,1–6.8–20 – A
zsidó nép a külvilággal szemben
1Joakimnak, Júda királyának harmadik esztendejében Nebukadnezár, Babilon királya, felvonult Jeruzsálem ellen és ostrom alá vette. 2Az Úr a kezébe adta Joakimot, Júda királyát, és az Isten háza edényeinek egy részét, s ő elvitte ezeket Sinneár földjére, istenének házába, és bevitte az edényeket istenének kincstárába. 3Azután meghagyta a király Asfenáznak, az udvari tisztek főnökének, hogy vigyen be Izrael fiai közül olyan királyi és fejedelmi származású 4ifjakat, akikben semmi fogyatkozás nincsen, akik szép külsejűek és minden bölcsességben jártasak, tudással bírnak és ismeretekkel rendelkeznek, egyszóval alkalmasak arra, hogy a királyi palotában szolgálatot teljesítsenek, és tanítsa meg őket a káldeaiak írására és nyelvére. 5A király ellátást is utalt ki nekik minden egyes napra a saját ételeiből és ugyanabból a borból, amelyet ő maga ivott, hogy miután három esztendeig így nevelkedtek, a király színe előtt szolgálatot teljesítsenek.
8Dániel azonban elhatározta szívében, hogy nem szennyezi be magát a király ételeivel és azzal a borral, amelyet az ivott; arra kérte tehát az udvari tisztek főnökét, hogy ne kelljen magát beszennyeznie. 9Isten kegyelmet és irgalmat ébresztett Dániel iránt az udvari tisztek főnökében, 10ám az udvari tisztek főnöke ezt mondta Dánielnek: »Félek uramtól, a királytól, aki számotokra az ételt és az italt megszabta; ha azt látja, hogy arcotok soványabb a többi, veletek egykorú ifjúénál, veszedelembe sodorjátok fejemet a királynál.« 11Azt mondta erre Dániel a felügyelőnek, akit az udvari tisztek főnöke Dániel, Ananja, Misaél és Azarja fölé rendelt: 12»Tégy, kérlek, tíz napig próbát velünk, szolgáiddal, és adjanak nekünk enni növényi ételt, inni pedig vizet. 13Aztán nézd meg majd a mi arcunkat és azoknak az ifjaknak az arcát, akik a király ételét eszik, és tégy szolgáiddal tapasztalatod szerint.« 14Az hallgatott is erre a beszédre, és próbára tette őket tíz napig. 15Tíz nap múlva az ő külsejük szebbnek és teltebbnek látszott, mint mindazoké az ifjaké, akik a király ételét ették. 16Ettől fogva a felügyelő beszüntette a nekik szánt eledelt és boritalt, és növényi ételt adott nekik. 17Ezeknek az ifjaknak Isten tudományt és jártasságot adott minden könyvben és bölcsességben, Dánielnek pedig minden látomás és álom megértését is. 18Mikor pedig elmúlt az az idő, amely után a király parancsa szerint be kellett őket vinni, az udvari tisztek főnöke bevezette őket Nebukadnezár színe elé. 19Amikor a király beszédbe elegyedett velük, úgy találta, hogy az összes között nincs senki olyan, mint Dániel, Ananja, Misaél és Azarja. Ők aztán a király szolgálatába álltak. 20Minden olyan dologban, amely bölcsességet és értelmességet kívánt, és amelyet tőlük kérdezett, a király tízszerte különbeknek találta őket, mint egész országa valamennyi jósát és varázslóját.
A liturgia
keretében az egyházi év utolsó hetében Dániel könyvéből olvashatunk néhány
részletet. A könyv eszkatologikus mivoltának köszönhetően a történelem végső
titkán gondolkodhatunk. Nebukadnezár bábeli király Jeruzsálem elleni
hadjáratának említése a zsidó nép új helyzetét, vagyis az őket körülvevő
külvilággal való nehéz szembenézést hangsúlyozza. Bábel és Jeruzsálem városok
említése emblematikus. Nem annyira a történelmi leírás, mint inkább az a
szándék, hogy egyértelmű legyen, Isten irányítja népének történelmét, akkor is,
amikor a külvilággal kell kapcsolatba lépnie. A négy előkelő családból származó
– legszebb és legokosabb – zsidó ifjú kiválasztását is, hogy Bábel városának
királyi udvarában kitanítsák, Isten akarata szabja meg. Nem szegik meg a
törvényt, nem esznek a tiltott ételekből. Csak zöldségeket esznek, és nemhogy
nem fogynak le, de valósággal egészségesebbnek tűnnek bábeli társaiknál. Erről
a ragyogásról eszünkbe juthat József története, aki egészen az irányítás
csúcsáig jutott az egyiptomi király udvarában. Egyszóval ha Izrael hívei hűek
maradnak Istenhez, be fogják tudni teljesíteni a rájuk bízott küldetést Izrael
határain kívül is – sugallja a szerző. Csakugyan, a királynak bemutatott ifjak
közül senki sem volt olyan bölcs, mint Dániel és társai. Aki hűséges Istenhez,
bárhol meg tudja mutatni, milyen bölcsesség fakad a szívéből. Persze nem
egyszerűen a személyes tulajdonságai és érdemei miatt, hanem főként azért, mert
hű marad az Úrhoz. Ha a hívek meghallgatják az Isten szavát, és követik, az
egész társadalomnak különleges bölcsességet ajándékozhatnak, amely épp az Úr
szavának hallgatásából fakad.
Imádság a
szegényekért
