Róm 13,8–10 – A
szeretet adósai
8Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak azzal, hogy egymást szeretitek, mert aki felebarátját szereti, teljesítette a törvényt. 9Azt ugyanis, hogy ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, hamis tanúságot ne szólj, ne kívánd meg a másét, és ami egyéb parancs még van, újra egybefoglalja ez az egy ige: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. (Kiv 20,13-17; MTörv 5,17-21;Lev 19,18) 10A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A törvény teljesítése tehát a szeretet.
Mindannyian
tartozunk a szeretettel másoknak. Ez azt jelenti, hogy a többieknek joguk van
szeretetünkre, figyelmünkre, közelségünkre. Ez az igazság végső vereségét
jelenti a filautiának, vagyis az önszeretetnek, amely minden bűn gyökere. Jézus
annyira szerette az embereket, hogy életét adta értük. A tanítvány sem
távolodhat el Mesterének ettől a példájától. Ezért mondhatja az apostol, hogy
adósok vagyunk a szeretettel. A keresztényi szeretet igényes: ingyenes és
teljes szeretetet kér mindenki iránt. Nyilvánvaló, hogy a szeretetnek ez a
radikalizmusa nem tőlünk ered, nem a mi erőfeszítésünk gyümölcse: csakis
odafentről kaphatjuk meg. Ha gyakoroljuk, általa azt a tiszteletet adjuk meg
Istennek, amire Pál buzdít (12,1). Közeleg az idő, sürget a szeretet parancsa.
Az apostol mintha azt mondaná: eljött a szeretet ideje. Amikor látjuk, milyen
nehéz időket élünk a harmadik évezred kezdetén, megértjük: sürgető szükség van
rá, hogy a keresztények tanúskodjanak a szeretetről, az egyetlen útról, amely a
világot elvezeti az üdvösségre. A gyűlölet és az erőszak növekedése, a
terrorizmus és a háborúk előretörése láttán a keresztény közösségek nem
lehetnek figyelmetlenek és hanyagok, hanem át kell adniuk a világnak a szeretet
elsőbbségének törvényét. A béke útja annyi, mint győzelemre juttatni a
szeretetet.
Imádság a
szentekkel
