A Santa Maria in Trastevere bazilikában
a békéért imádkoznak
2Kir 5,1–15a – Naamán meggyógyítása
Naamán
meggyógyításának története a Királyok II. könyvének egyik legismertebb része.
Naamán (ami a héberben „lenyűgözőt” jelent) „nagy ember”, az Úr védelmét is
élvezi az arámiak fölött aratott győzelme okán. Csakhogy leprás. Családja és
maga a király is nagyon aggódik az egészségéért. Természetesen sem emberi
kiválóságai, sem társadalmi helyzete, sem hatalma nem törölhetik el
gyengeségét. Van viszont a házában élő foglyok között egy Izrael földjéről
származó leány. Ez a leány azt tanácsolja Naamán feleségének, hogy menjenek el
Elizeus prófétához, mert ő ki tudja gyógyítani a leprából. Ennek a kicsiny
zsidó leánynak a hite indítja el a gyógyulás útján a nagy arámi embert. Íme,
újabb bizonyság arra, hogy a hit erősebb az emberi hatalomnál. A király azt
hiszi, hogy minden Izrael királyától függ. Követeket küld tehát, ajándékokkal
gazdagon megrakodva, szinte úgy akar megegyezni a gyógyulásról, mintha
politikai tárgyalás kérdése volna. Izrael királya nem érti, mi történik, amint
az gyakran megesik a hívőkkel, amikor leragadnak az események felszínénél, és
nem veszik maguknak a fáradságot, hogy a Szentírás fényében szemléljék az
emberi történéseket. Elizeus azonban, aki figyel Isten szavára és azokra a
„jelekre”, amiket az Úr küldött, értesülvén a történtekről, jóváteszi a király
hibáját, hírvivőt indít Naamánhoz azzal az üzenettel, hogy menjen, és fürödjék
meg hétszer a Jordánban. A végén meg fog gyógyulni. Naamán az egyszerű tanács
hallatán döbbenten és dühösen reagál. Azt hiszi, hogy csak egy közönséges
gyógyító rítusról van szó, nem pedig egy mélyen vallásos cselekedetről: a
prófétának való engedelmesség egyet jelent az Istennek való engedelmességgel. Föl
kellett fogni ezeknek a szavaknak a legmélyebb értelmét, Istentől eredő
értelmét, nem pedig leragadni a felszínen. Naamánt végül meggyőzték a szolgák,
hogy szó szerint hajtsa végre a próféta szavát, és merítkezzék meg hétszer a
folyóban. Ez a csak félig-meddig tudatos engedelmesség is elég volt ahhoz, hogy
legyőzze a rosszat. A merítkezés végeztével ugyanis „a teste újra olyan tiszta
lett, akár egy kisgyerek teste”. Naamánnak nemcsak a teste gyógyult meg, hanem
a szíve is. Megértette, hogy a próféta szavaiban Isten volt jelen. Megvallotta Izrael
Istenébe vetett hitét: „Valóban, most már tudom, hogy nincs Isten az egész
világon, csak Izraelben.” Naamán saját népe számára is az üdvösség jelévé vált.
Imádság a szegényekért
