MTörv 26,16–19 – Az Úr Izrael Istene
16Ma az Úr, a te Istened azt parancsolja neked, hogy tedd meg mindezeket a parancsokat és rendeleteket: tartsd meg tehát és teljesítsd őket teljes szívedből és teljes lelkedből. 17Te ma az Urat választottad, hogy Istened legyen, hogy az ő útjain járj, megtartsd szertartásait, parancsait s rendeléseit, s az ő szavának engedelmeskedj, 18az Úr pedig ma téged választott, hogy tulajdon népe légy, amint szólt neked, s megtartsd minden parancsát, 19s fennköltebbé tegyen téged minden nemzetnél, amelyet teremtett a maga dicséretére, hírnevére és dicsőségére, hogy szent népe légy az Úrnak, a te Istenednek, amint megmondta.
Ez
a részlet – Mózes törvénykönyvének tipikus nyelvezetével – hangsúlyosan kiemeli
azt a különleges kapcsolatot, amely Izrael és az ő Istene között fennáll,
vagyis a szövetséget: „Az Úr a te Istened”, Izrael pedig „az ő népe”. Ez a
mózesi törvénykönyv és az utána következő bibliai könyvek teológiájának egyik
központi eleme, Józsué könyvétől a Királyok II. könyvéig. Izrael egész
történetét végigkíséri ez a szoros kapcsolat Isten és Izrael között. Az
Istennel kötött szövetségből következik a Törvénye iránti hűség. A Törvény
pedig azzal veszi kezdetét, hogy az Úr szavának hallgatására hív. Ő „lesz a te
Istened, de csak akkor, ha az ő utain fogsz járni, és megtartod törvényeit és
parancsait, és meghallgatod az ő szavát”. Minden a meghallgatáson alapul.
Izrael hitének megvallása, melyet mind a mai napig a zsidók imádkoznak, a
következő szavakkal kezdődik: „Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen
Úr” (MTörv 6,4). A törvények megtartása, az Úr útján való járás csak akkor
lehetséges, ha hallgatjuk Úr szavát. A nagyböjt alkalmas időszak elhagyni azt a
szokásunkat, hogy csupán magunkat hallgatjuk, és az Úr elé állni, az élet
szavát hallgatva. Csak ebben a perspektívában térhet meg a szívünk, csak így
bízhatjuk az életünket Istenre, hogy ő legyen életünk egyetlen Ura.
Előesti imádság
