Március 17., kedd

Dán 3,25.34–43 – Azarja imája a tüzes kemencében

Imádság az Úr anyjával, Máriával

25Azarja pedig ott állt, és a tűz közepén imádságra nyitotta ajkát és így szólt:

26»Áldott vagy, Urunk, atyáink Istene,
és neved dicséretre méltó és dicsőséges mindörökké!

27Mert igazságos vagy mindenben, amit velünk tettél,
és minden cselekedeted igaz, útjaid egyenesek,
és minden ítéleted igaz.

28Igaz ítéletet hoztál ugyanis mindenben,
amit ránk és atyáink szent városára, Jeruzsálemre hoztál;
igaz ítélettel hoztad ránk mindazt a mi bűneink miatt.

29Mert bűnt követtünk el, gonoszat cselekedtünk;
eltávoztunk tőled és vétkeztünk mindenben;

30parancsaidra nem hallgattunk, nem tartottuk azokat,
és nem cselekedtünk úgy, amint meghagytad nekünk,
hogy jó dolgunk legyen.

31Igazságos ítélettel cselekedted tehát mindazt, amit ránk hoztál,
és mindazt, amit velünk tettél:

32átadtál minket igazságtalan,
gonosz és hitszegő ellenségeink kezébe,
és az egész föld legigazságtalanabb és leggonoszabb királyának.

33Most a szánkat sem nyithatjuk ki;
szégyellnek és gyaláznak minket szolgáid és tisztelőid.

34Kérünk, ne szolgáltass ki minket végleg a te nevedért,
ne semmisítsd meg szövetségedet,

35ne vond meg tőlünk irgalmadat kedveltedért, Ábrahámért,
és szolgádért, Izsákért, és szentedért, Izraelért,

36akiknek azt mondtad és ígérted,
hogy megsokasítod ivadékukat mint az ég csillagait,
és mint a tengerpart fövenyét;

37mert kisebbek lettünk, Urunk, minden népnél,
és meg vagyunk ma alázva bűneinkért az egész földön.

38Nincs ez időben fejedelem, vezér vagy próféta,
sem égő-, sem étel-, sem hála-, sem illatáldozat,
sem hely a zsengeáldozatok számára előtted,

39hogy elnyerhessük irgalmadat;
de fogadd kegyesen megtört szívünket és alázatos lelkünket!

40Mint kosokból, bikákból
és ezernyi kövér bárányból álló égőáldozat,
olyan kedves legyen előtted ma a mi áldozatunk,
hiszen akik benned bíznak, meg nem szégyenülnek.

41Most teljes szívvel követünk és félünk téged,
és keressük kedvedet.

42Ne engedd, hogy szégyent valljunk,
hanem tégy velünk kegyességed és nagy irgalmasságod szerint.

43Szabadíts meg minket csodáiddal,
és dicsőítsd meg, Urunk, nevedet!

44Szégyenüljenek meg mindazok,
akik gonoszságot tanúsítanak szolgáid iránt;
szégyenüljenek meg mindenhatóságod által,
és semmisüljön meg erejük;

45hadd tudják meg, hogy te, az Úr, vagy egyedül Isten,
és dicsőséges a föld kerekségén!«

Ez a szakasz Azarja imádságát idézi föl, amikor a lángok között kéri az Urat, hogy lépjen közbe irgalmassága szerint. Felismeri az Istentől való eltávolodás Izrael számára tragikus következményeit: ez történik mindig a hívőkkel, amikor elhagyják Istent, amikor alábbhagy a prófécia, nincsenek látomások, amikor a haszon logikáját, az egyéni érdekeiket kezdik követni az emberek. Mindenki csak saját feje után megy, és darabjaira hull minden szolidaritás. Éppen a nép történetének ebben a tragikus pillanatában száll föl az égbe az igaz ember imádsága, a csekély maradéké, aki mindenki, az egész nép üdvösségéért imádkozik az Úrhoz. Nagyon hasonlít korunk állapotához, mikor sokan magukba fordulnak. Szükségünk van rá, hogy olyanok legyünk, mint Azarja, aki nem önmagáért imádkozik, hanem az egész népért. Ez az értelme a békeimádságnak, a betegekért és minden ember üdvösségéért mondott imádságnak. A hívő ember tudja, hogy nem hiába imádkozik, hogy szavai nem az üres eget ostromolják csupán. Szavait meghallgatja Isten, aki hűséges. Azarja tudja, hogy szavai meghallgatásra lelnek; nem saját szavaiban bízik, inkább Isten hűségében: „Ne taszíts el minket végleg, ne bontsd fel a szövetséged. Ne vond meg tőlünk irgalmadat.” Ez az imádság a tűzben születik meg. Azarja úgy áll előttünk, mint annak a hívőnek a példája, aki nem szűnik kérni az Urat a testvéreiért, Isten egész népéért és minden népért.

Imádság az Úr anyjával, Máriával