Jón 3,1–10 – Isten újra szól Jónáshoz
1Ekkor ismét szólt az Úr Jónáshoz, s ezt nondta:
2»Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott a szózatot, amelyet majd mondok neked.« 3Felkelt erre Jónás és elment Ninivébe az Úr szava szerint.
Ninive háromnapi járóföldre terjedő nagy városa volt Istennek. 4Alighogy bement Jónás a városba, egynapi járásnyira, nagy hangon hirdette: »Még negyven nap, és Ninive elpusztul!«
5Ninive lakói hittek Istenben és böjtöt hirdettek, és nagyjaik, kicsinyeik egyaránt szőrruhát öltöttek. 6És amikor a beszéd Ninive királyához eljutott, ő felkelt trónjáról, letette palástját, szőrruhába öltözött és hamuba ült. 7És közhírré tétette és megparancsolta Ninivében: »A királynak és főembereinek rendeletére! Se ember, se állat, se marha, se juh ne egyék és ne legeljen, és vizet se igyék! 8Öltsön szőrruhát ember és állat, és kiáltson nagy szóval az Úrhoz, és térjen meg mindenki gonosz útjáról és az istentelenségből, ami kezéhez tapad. 9Ki tudja, hátha visszafordul és megbocsát az Úr, és lelohad haragjának tüze, és nem veszünk el?«
10Mikor látta Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek gonosz útjukról, megbánta Isten a rosszat, amelyről azt mondta, hogy rájuk hozza, és nem hozta rájuk.
2»Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott a szózatot, amelyet majd mondok neked.« 3Felkelt erre Jónás és elment Ninivébe az Úr szava szerint.
Ninive háromnapi járóföldre terjedő nagy városa volt Istennek. 4Alighogy bement Jónás a városba, egynapi járásnyira, nagy hangon hirdette: »Még negyven nap, és Ninive elpusztul!«
5Ninive lakói hittek Istenben és böjtöt hirdettek, és nagyjaik, kicsinyeik egyaránt szőrruhát öltöttek. 6És amikor a beszéd Ninive királyához eljutott, ő felkelt trónjáról, letette palástját, szőrruhába öltözött és hamuba ült. 7És közhírré tétette és megparancsolta Ninivében: »A királynak és főembereinek rendeletére! Se ember, se állat, se marha, se juh ne egyék és ne legeljen, és vizet se igyék! 8Öltsön szőrruhát ember és állat, és kiáltson nagy szóval az Úrhoz, és térjen meg mindenki gonosz útjáról és az istentelenségből, ami kezéhez tapad. 9Ki tudja, hátha visszafordul és megbocsát az Úr, és lelohad haragjának tüze, és nem veszünk el?«
10Mikor látta Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek gonosz útjukról, megbánta Isten a rosszat, amelyről azt mondta, hogy rájuk hozza, és nem hozta rájuk.
Isten
szavának meghallgatása és engedelmes követése csodát művel, véghez viszi a
lehetetlent. Jónás elkezdte járni a nagyváros utcáit, és még mielőtt a végére
ért volna, a háromból az első napon Ninive lakói hittek Isten szavának, és
megtértek. A szöveg hangsúlyozza, hogy a megtérés minden lakóra vonatkozik,
kicsitől a nagyig, még az állatokra is. A megtérés jelei a böjt és az imádság.
Isten szívét megérintette a város lakóinak megtérése, és úgy döntött, nem ítéli
el a várost, hanem irgalmaz neki. Az Úr megkegyelmezett annak a népnek, amely
fölismerte, hogy gonosz úton járt, és nem vitte végbe azt a rosszat, amivel
fenyegette. A legrosszabb ellenség, a legerőszakosabb nép, a leggonoszabb ember
is megváltoztathatja az életét, ha Isten szavát hallgatja. Ezért soha nem
szabad lemondani senkiről. Ha Isten szavát hirdetjük, az segít az embereknek,
hogy fölismerjék a rosszat az életükben, és megváltoztassák a szívüket. Olyan
felelősség ez, amit Isten Jónáshoz hasonlóan rábíz minden tanítványra.
Mindannyian olyanok vagyunk, mint Jónás, vagyis arra hív minket az Úr, hogy
hirdessük az evangéliumot. Az Úr rábízza mindenkire Isten szava hirdetésének a feladatát.
Fölfedezzük ebben, hogy küldetéssel megbízott nép vagyunk, mely nem önmagáért
él, hanem hogy az szeretet evangéliumát hintse el mindenütt, s annak erejével
megváltoztassa a világot.
Imádság a szentekkel
