Ter 37,3–4.12–13.17b–28 – József és
testvérei
3Izrael ráadásul minden fiánál jobban szerette Józsefet, mert öregségében nemzette, ezért készíttetett neki egy tarka köntöst.
4Amikor testvérei látták, hogy apjuk őt minden fiánál jobban szereti, meggyűlölték, és egy jó szót sem tudtak szólni hozzá.
12Amikor testvérei egyszer apjuk nyájait legeltetve Szíchemben tartózkodtak, 13Izrael azt mondta Józsefnek: »Testvéreid Szíchemben legeltetik a juhokat. Gyere, hadd küldjelek el hozzájuk!« Ő azt felelte: 14»Itt vagyok!«
12Amikor testvérei egyszer apjuk nyájait legeltetve Szíchemben tartózkodtak, 13Izrael azt mondta Józsefnek: »Testvéreid Szíchemben legeltetik a juhokat. Gyere, hadd küldjelek el hozzájuk!« Ő azt felelte: 14»Itt vagyok!«
József elment tehát a testvérei után, és
Dótainban meg is találta őket.
18Amikor messziről meglátták, mielőtt még odaért volna hozzájuk, arra gondoltak, hogy megölik.
19Így szóltak ugyanis egymáshoz: »Itt jön az álomlátó!
20Gyertek,
öljük meg, dobjuk egy régi vízverembe, és mondjuk azt, hogy fenevad
tépte szét. Akkor majd meglátjuk, mit használnak neki az álmai!«
21Amikor azonban Rúben meghallotta ezt, azon volt, hogy kiszabadítsa a kezükből, ezért így szólt:
22»Ne
vegyétek el az életét! Ne ontsatok vért, inkább dobjátok ebbe a pusztai
vízverembe, és őrizzétek meg tisztán a kezeteket!« Ezt csak azért
mondta, mert ki akarta szabadítani a kezükből, és visszaadni atyjának.
23Így tehát, amikor odaért testvéreihez, azok tüstént lehúzták róla a tarka, bokáig érő köntöst,
24őt pedig beledobták a régi vízverembe, amelyben nem volt víz.
25Amikor
aztán leültek enni, és föltekintve látták, hogy izmaelita
vándorkereskedők jönnek arrafelé Gileádból, és fűszert, gyantát és
mirhazsengét visznek tevéiken Egyiptomba.
26Júda ekkor azt mondta a testvéreinek: »Mi hasznunk, ha megöljük testvérünket, és a vérét eltitkoljuk?
27Jobb
lesz, ha eladjuk az izmaelitáknak, és nem szennyezzük be a kezünket.
Hiszen testünk és vérünk ő!« Testvérei hallgattak szavára,
28és
amikor odaértek a mádiánita kereskedők, kihúzták a vízveremből, és
eladták az izmaelitáknak húsz ezüstért. Azok elvitték Egyiptomba.
A
Teremtés könyvének ez a részlete Józsefnek, Jákob és legkedvesebb felesége,
Ráchel fiának a történetét beszéli el, amikor testvérei igyekszenek
megszabadulni tőle, mert elfogja őket az irigység a családban betöltött szerepe
miatt. Ebben az emblematikus történetben megláthatjuk az irigységből elítélt
igaz emberben Jézus alakját, akiről majd néhány hét elteltével hallgatjuk meg,
miképpen adták el és ítélték el igaztalanul a papok, az írástudók és a
farizeusok, irigységből, a rómaiaknak és Jeruzsálem lakosainak a cinkos
segítségével.
Ruben,
József legidősebb testvére ráveszi a többieket, hogy ne öljék meg fivérüket,
hanem adják el azoknak a kereskedőknek, akik éppen akkor mentek arra. Ezek
pedig, miután megvásárolták Józsefet, elviszik Egyiptom földjére, ahol azonban
József kiváló szervezőkészsége révén az egyiptomi társadalom legfelső szintjére
jut el, a fáraó egyik legközelebbi tisztviselője lesz. Tudjuk, hogy József nem
áll bosszút testvérein. Éppen ellenkezőleg, az éhínség idején ő lesz a
megmentője testvéreinek és édesapjának, ám előbb újrateremti a testvéri
kapcsolatot, amit fivérei tönkretettek. Az üdvösség kezdete, hogy
megszabadulunk a magány szomorú helyzetéből, és egy testvérekből álló család,
kapcsolatok új szövedékének részei leszünk; olyan háló szemei, mely nem a
vérségi viszonyokon alapul, hanem azon a szerető lelkületen, amit az Úr maga ad
nekünk. Így leszünk részesei az ő látásmódjának, az ő nagy álmának, hogy a föld
minden népe egyetlen nagy családot alkosson, amelynek Isten az Atyja.
A Szent Kereszt imádsága