Március 24., kedd


Szent Óscar Arnulfo Romero érsek, vértanú emléknapja: 1980-ban az Eucharisztia bemutatása közben, az oltárnál ölték meg; a Fosse Ardeatine-i mészárlás emlékezete: 1944-ben ezen a napon gyilkoltak meg a nácik 335 embert Rómában

Ez 47,1–9.12 – A templom, az igaz élet forrása


1Ezután visszavitt engem a ház kapujához, és íme, víz fakadt a ház küszöbe alatt a keleti oldalon; a ház homlokzata ugyanis kelet felé nézett. A víz a templom jobb oldalán folyt le, az oltártól dél felé. 2Aztán kivitt az északi kapun, és körülvezetett a külső kapun kívül levő úton a kelet felé néző útra; és íme, víz tört elő a jobb oldalon. 3Ekkor a férfi, akinek kezében mérőzsinór volt, kiment kelet felé és ezer könyököt mért, majd átvezetett a vízen, és az bokáig ért. 4Majd ismét ezer könyököt mért, és átvezetett a vízen, és az térdig ért. 5És ismét ezer könyököt mért, és átvezetett a vízen, és az vesékig ért. Azután még ezer könyököt mért, és nem tudtam többé átmenni a folyón, mert a vizek mély folyammá áradtak, amelyen már nem lehetett átgázolni. 6Ekkor azt mondta nekem: »Láttad ezt, emberfia?« Majd ismét visszavitt a folyó partjához. 7Amikor visszatértem, íme, a folyó partján igen sok fa volt mindkét oldalon. 8Azt mondta nekem: »Ez a víz a keleti homokdombok felé indul, majd lefolyik a sivatag síkságára és a tengerbe ömlik; amikor beleömlik, annak a vize egészséges lesz. 9Amerre ez a folyó ér, minden élő és mozgó lény élni fog. Ahová eljut a víz, igen sok lesz a hal; ahová elér a folyó, egészséges lesz és élni fog minden lény. 

12A folyó mentén pedig, annak mindkét partján mindenféle gyümölcsfa nő; lombjuk le nem hull, s a gyümölcsük el nem fogy. Havonta friss gyümölcsöt teremnek, mert vizük a szentélyből fakad. Gyümölcsük eledelül szolgál, a lombjuk pedig orvosságul.

Ezekiel próféta látomásán keresztül Isten szava megmutatja nekünk azt a helyet, ami felé tartunk, az álmot, amit az Úr álmodik, értünk. Szemünk előtt megjelenik Jeruzsálem és a templom. Bőségben buzog elő a víz a templomból, és mindenfelé kiárad, hogy életre keltse, amit csak elér. A bibliai nyelvben a folyóvíz, mely a száraz földet megöntözi és bőven termő kertté teszi, Isten hatalmának szimbóluma, ami átalakítja az emberek szívének terméketlenségét, hogy Isten álmának ne csupán befogadására legyenek képesek, hanem tevékeny szolgálóivá is váljanak. János evangéliumában maga Jézus az, aki megmutatja az igazi templomot, amiből a Szentlélek élő vízforrása buzog elő. „Jézus a templomban volt, és fennhangon hirdette: »Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, aki hisz bennem: belsejéből, az Írás szava szerint, élő víz folyói fakadnak«” (Jn 7,37–38). Később pedig, amikor a keresztfán függött, az evangélista így írt: „Az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle” (Jn 19,34). Miközben egyre inkább közeledünk húsvéthoz, a próféta arra buzdít minket, ezekben a napokban különösen ne szakadjunk el Isten szavának forrásától, hogy készségesebben tudjuk megérteni és befogadni a szívünkbe a szeretetnek azt a misztériumát, amit ünnepelni készülünk a nagyhéten. Az élő víz folyója árad majd ki ránk és az egész világra ezekben a napokban. Engedjük, hogy átjárjon minket Jézus szeretete, aki annyira szeret, hogy egészen a keresztfáig megy értünk. Szent Romero példája – akit az oltárnál öltek meg, mert védelmezte a szegényeket – ragyogó tanúságtétel mindannyiunk számára.
Imádság a szentekkel